Persze, akkor még szó sem volt toronyházaknak nekirepülő 767-esekről, „rohamosan terjedő szabadságról” vagy terrorizmusellenes háborúról. Egy rosszindulatú politikus akciója indította el – teljesen tudatosan, szántszándékkal – a vérontást, amelyet Izrael állam azóta ügyesen kihasznál a mindennapi életben. A négy év alatt átalakultak az újságok címlapjai, véres holttestek és kődobáló gyerekek képei fémjelzik a szomorú sajtótörténeti időszakot. A harcok négy éve folynak, változó intenzitással. A média pedig hűségesen beszámol az összecsapásokról, amelyek egyre kevesebb újdonságot jelentenek a hírfogyasztóknak. Az első évben még mindennap közölték a halottak számát az újságok, a második évben csak minden ötszázadiknál említették meg a szörnyű statisztikát, mára pedig okafogyottá vált a lista emlegetése. Mindenki tudja, hogy háború van, ezért nem szabad odamenni.
Épp ez a térség legnagyobb problémája. Az emberek a megszállt területeken nyomorognak. Ez még nem is zavarná az oda vonult katonaságot, ám az intifáda hatására Izraelben sem rózsás a helyzet, sőt, ilyen gazdasági krízist még nem élt meg az ország alapítása óta. Augusztusban regisztrálták minden idők legtöbb munkanélkülijét Izraelben, a Hisztadrut szakszervezeti szövetség pedig országos sztrájkot hirdetett. 400 ezer munkás vonult az utcákra szeptember 23-án, megbénítva Izraelt egy napra. Az idegenforgalom szinte a nullával egyenlő (épp hétfőn csodálkozott rá egy szakember a magyar és az izraeli turisták száma közötti döbbenetes különbségre), amelyet nagyon megszenved az ország. Az izraeli honlapokon pedig egymást érik a könnyfakasztó hirdetések éhező kisgyermekekről, akiknek csak néhány dollár kell vacsorára. Ezek a történetek igazak. Az ország minden ötödik kisgyermeke éhesen fekszik le aludni, és semmi esélye a jóllakásra, szülei ugyanis munkanélküliek, vagy éhbérért dolgoznak.
A palesztin hírügynökség tegnap jelentette, hogy a Gázai övezet és Ciszjordánia GDP-je 2004 második negyedévében 2,4 százalékkal csökkent. A hazai össztermék egyébként időtlen idők óta nem nőtt, csak bizonyos szektorok törtek előre beszédesen. Az intifáda kitörése óta megnőtt a mezőgazdasági termelés, ám 64,8 százalékkal csökkent az építkezések aránya. Azaz egyre többen szednek olívabogyót, amellyel talán túlélhetik az újabb napot, ám az amúgy is leromlott infrastruktúra fejlesztésére semmiféle támogatást nem kapnak. A gazdasági mutatók egyértelműen a vegetálást bizonyítják, s ahhoz nem kell szakembernek lenni, hogy lássuk a halált a palesztinok körében. Az intifáda egyébként nem terv, nem összehangolt akciósorozat. Sokkal inkább hangulatról van szó, amely felkelésre indította a palesztinokat az elnyomás ellen. Az elmúlt négy évben semmiféle eredményt nem értek el a felkelők, azóta felépült egy hosszú börtönfal is Ciszjordánia északi részén, s mindenki rosszabbul él, mint 2000-ben. A felelős pedig miniszterelnök.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
