Lényegében stagnál az olasz gazdaság. Az eurózóna harmadik legerősebb gazdaságában,
Olaszországban a bruttó hazai termék (GDP) előzetes adatok szerint 0,3 százalékkal bővült a második negyedévben az előző negyedévhez képest. Az olasz statisztikai hivatal, az Istat kimutatása szerint a GDP éves növekedése 1,1 százalékos volt a második negyedévben. Elemzők prognózisaikban egyébként 0,3 százalékos negyedévi és 1,2 százalékos éves GDP-növekedést vártak.
Úgy tűnik, Olaszország gazdaságában szerkezeti problémák is adódnak, hiszen júniusban – a szakértői várakozásokkal ellentétben – 0,7 százalékkal volt kisebb májushoz képest az ipar termelése, a csökkenés az előző évi szinthez képest pedig 0,1 százalékos volt. A szakértők májushoz képest 0,1, az előző évihez képest pedig 1,6 százalékos ipari termelésnövekedést vártak júniusra. A múlt hónapban mellesleg a szolgáltatások bővülésének üteme is lassult; a beszerzőimenedzser-index 56,5 pontra csökkent a júliusi 58,0 pontról.
A mutatót főként az új megrendelések növekedésének lassulása vitte le.
Az olasz gazdaság azonban állami serkentésre is számíthat: Silvio Berlusconi miniszterelnök a hét végén bejelentette, hogy kormánya jövőre és a rá következő évre további 6 milliárd eurós – a személyi és vállalati jövedelmekre vonatkozó – adócsökkentést tervez, azaz a mérséklés teljes összege elérné az említett időszakban a 12 milliárd eurót. Berlusconi nem zárta ki a további könnyítéseket sem a következő évekre, ám politikai helyzetét nehezíti az olasz gazdaság gyenge növekedése.
Olaszország gyakorlatilag ugyancsak az eurózónás 3 százalékos GDP-arányos deficithatárt sértő államok körébe tartozna, bár a hasonló cipőben járó Németországgal és Franciaországgal szemben Brüsszel egyre elnézőbb magatartást tanúsít, büntetés helyett. Mint emlékezetes, Németország és Franciaország esetében az EU kilátásba helyezte a bírság kiszabását, ugyanakkor Olaszország kapcsán elmaradt a szankcionálás.
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt