Történelmi tanévnyitó

Egyszer Martin Luther King mondta, hogy ne a diákok bőrének színét nézzétek, hanem azt firtassátok, mit tudnak a hallgatók. Nos, ezt parafrazeálnám én is: arra kérek mindenkit, hallgatóinkkal, majdani végzőseinkkel kapcsolatban senki ne azt tudakolja, milyen egyetemről jött, milyen nyelven tanult, melyik népcsoporthoz tartozik, hanem arra figyeljen, mit tud a fiatal, mit cselekszik, mennyit ad önmagából a társadalomnak” – így válaszolt Albert Sándor, a révkomáromi Selye János Egyetem megbízott rektora érdeklődésemre, hogy milyen érzésekkel és szándékokkal kezdi meg munkáját a felvidéki magyarság szempontjából történelminek nevezhető új tanévben. Történelmi, hiszen 1918 óta első alkalommal kezdhetik meg egyetemi tanulmányaikat a szlovákiai magyar fiatalok anyanyelvükön a szülőföldjükön.
Albert Sándor vallomásából – vagy elvárásából – kicseng, hogy bár az ország tíz százalékát kitévő szlovákiai magyarság természetes igénye volt az önálló magyar egyetem létrehozása, megvalósítása távolról sem volt egyszerű. „A siker kulcsa a 2002-es szlovákiai parlamenti választásokban keresendő. A magyar koalíciót a kormánykoalíció második legerősebb frakciójaként alakíthattuk meg a törvényhozó testületben. Ilyen háttérrel, ekkora támogatottsággal nyíltan vállalhattuk a szlovákiai magyarság igényét, amelyet röviden megfogalmazva úgy taglaltunk pártprogramunkban, hogy anyanyelvi oktatást az óvodától az egyetemig. Mégsem volt egyszerű elérni, hogy szándékunk a kormányprogramba is bekerüljön. Gyakorlatilag személyes vállalás, pontosabban lemondás eredményezte a sikert” – emlékezik Albert Sándor. A személyes vállalás pedig Bugár Béla nevéhez fűződik. A szlovák politikai szokásjog szerint ugyanis a kormányfőt a koalíció legerősebb tagja delegálja, a házelnöki poszt pedig a második legerősebb párt elnökét illeti meg. Nos, Bugár Béla a parlament elnöki posztjáról mondott le a harmadik koalíciós partner javára azért, hogy megalakulhasson a révkomáromi egyetem.
A parlament tavaly október 23-án fogadta el az egyetem megalakulásáról szóló jogszabályt, az igazi kálvária azonban csak azt követően kezdődött. A Szlovák Akkreditációs Bizottság csak a református lelkészképző kart fogadta el, a pedagógiai és a közgazdaság-tudományi ellen folyamatosan újabb és újabb kifogásokat emeltek. Hoszszas huzavona után, végül csak az idén június végén dőlt el, hogy a Selye egyetem a törvényben meghatározott módon, azaz három karral indulhat.
„Örülök, hogy végül nem kellett módosítanunk oktatási programunkon, annak meg különösen, hogy bár csak július elején tudtuk megtartani a felvételik első fordulóját, a pótfelvételikre pedig augusztus utolsó napjaiban találtunk csak időpontot, kitartottak a magyar fiatalok. Végül a tervezettnél több diákkal kezdünk, hiszen a háromszáz nappali tagozatos hallgató helyett 362-en kezdik meg tanulmányaikat szeptember 20-án, a levelező tagozaton pedig 199 diákunk lesz” – mondja a megbízott rektor.
Albert Sándor ismeri a régi intelmet, miszerint az egyetemalapításhoz sok jó tanár és diák, ennél is több pénz és legalább száz év kell. Azt állítja, a mintegy félszáz oktató kiváló szakember, a diákokban mindig is bízott, a pénz meg „majdcsak összejön”, de száz évre nincs idő. „Bízom benne, hogy tíz év múlva olyan neve lesz a Selye egyetemnek, hogy Magyarországról is örömmel jönnek majd ide tanulni a fiatalok. De addigra már olyan intézménynek kell lennie az egyetemnek, amely valós szellemi és tudományos központja a magyarságnak, olyan szellemi központ, amely kisugárzásával gazdasági és társadalmi szempontból is hozzájárul a felvidéki magyarság felemelkedéséhez, és talán még az asszimilációs folyamatot is lelassítja.”