Túriszakállas Szent Mihály-temploma

Tizenkét Karcsa nevű csallóközi településről beszélnek történeti forrásaink. Az egymással szomszédos, különböző előnevekkel jelölt Árpád-kori Karcsa falvakból négy érte meg a legújabb kort. Szintén összeolvadások folytán keletkezett több Szakálos utótagú település a Duna legnagyobb szigetén. A középkori eredetű Apáca-, Bálvány-, Egyház- és Lakszakállas települések régi építészeti emlékeinek azonosítása már az 1800-as évek derekán is gondot okozott a helyszínen vizsgálódó Ipolyi Arnoldnak. Lakszakállast azóta már Túriszakállas néven kell keresnünk a térképen, Nagymegyer mellett.
A helységet egy 1268-ban kelt okirat segít pontosítani: az Ecclesia S. Michaelis és S. Georgii névvel megjelölt plébániák közül a Szent Mihály titulusút ugyanis a mai Túriszakállason találjuk. És hogy a történet még kacifántosabb legyen, a középkori templom a XVIII. század óta a református egyház gondnoksága alatt áll.
A magyarok lakta falu főutcájának oldalán embermagasságú kőfal keríti a régi temetőt, ahol a keresett épület áll.
A templom – újabban készült nyugati tornyának kivételével – tisztán gótikus stílusú. Alaprajza nyújtott téglalap, a hajó és a szentély egyforma széles. 18 méter teljes hosszának kétharmada (12 méter) jut a hajóra, a maradék egyharmad a szentélyre. A falakat sűrű osztásban tagolják a külső támpillérek, eredeti csúcsíves boltozat azonban már csak a szentélyben látható. A szakállasi szentély formája ritkaságszámba megy. Szűkület nélküli hosszfala a diadalívtől számított második boltszakasznál ferde végfalban végződik, ami által a szentély – a másutt szabályszerű gótikus sokszögzáródástól eltérően – háromszög alakban záródik. A keleti támpillért a háromszög csúcsán helyezték el, márpedig ezzel a – tengelytámpillérnek nevezett – megoldással legfeljebb fél tucat templomnál találkozhatunk a középkori Magyarország területén. (Sorozatunkban a balfi Szent Wolfgang-templom esetében hívtuk fel olvasóink figyelmét e jelenségre [Magyar Nemzet, 2002. június 8.]; a leghíresebb hazai rokon emlékünk az 1300-as és 1400-as években épült gyöngyösi Szent Bertalan-templom.)
A szentélyben a már említett bordás csillagboltozaton kívül egy gótikus szentségtartó fülke őrzi a XV. századi építkezés emlékét. Szintén csúcsíves stílusban készültek a templom ablakai: a déli oldalon öt, az északin két mélyen a falba metszett, kőkeretes, faragott halhólyagdíszes ablaknyílás látható. Az épületet az 1700-as évek utolsó harmadában késő barokk ízlésben újították meg, ebből az időből származik a hajó sík mennyezete. 1936-ban épült a torony, a homlokzat helyreállítása 1982-ben történt.
A református templomtól néhány méterre délre, a főutca keleti házsorába építve található a község katolikus temploma. A tíz éve teljesen átalakított épület kapuja fölött másodlagosan elhelyezett kőcímer hívja fel magára a figyelmet. Az inkább reneszánsz, mint barokk stílusjegyeket mutató faragványba foglalt sárkányfogas címer – amely egyben a község jelképe is – a Báthoryak híres családi címerét idézi emlékezetünkbe. A különös hasonlatosság oka egyelőre rejtőzködik előlünk.