Ma némiképp érthetők az átlag moszkvai kaukázusiakkal és közép-ázsiaiakkal szembeni ellenérzései, veti fel a híres grúz származású filmrendező, Georgij Danyelija, aki 74 évvel ezelőtt, két hónapos korában érkezett Tbilisziből az orosz fővárosba. Mint a Mimino, az Áfonya, a vagány vagy az Őszi maraton megálmodója mondja, a 60-as évek végétől datálódik ez a feszültség, amikor a piacokon nagyobb számban jelentek meg a déliek, sokakban irigységet keltve. Mindez mára azonban már gyűlöletté erősödött, amelyet Danyelija nagyrészt megelőlegezett a 80-as években született filmjében, a Kindzadzában is. A szemben állás az elmúlt évtizedben tetőzött, miután a különböző nemzetiségi háborúkban megtört, elszegényedett déli köztársaságokból nem az állástalan kutatók, hanem a bűnöző rétegek özönlöttek Moszkvába, ahol lehet „kaszálni”. A múlt század elején egyébként többnyelvű volt Moszkva, s az ezt követő évtizedekben sem panaszkodhattak a nemzeti kisebbségek, a rendőrök velük szemben óvakodtak a durva fellépéstől. Ma ugyanakkor a bőrszín eleve meghatározza a rendőri hozzáállást. (Erről Magomed Talbojev ezredes, egykori űrhajós tudna többet mesélni, akit a múlt héten csecsen hangzású neve miatt agyba-főbe vertek a rendőrök egy igazoltatásnál.) Engem is ütöttek már le, feltehetően kaukázusi arcállásom miatt, ordítottak már rám, hogy „Fekete bőrűek, takarodjatok Moszkvából!” – mosolyodik el kissé kesernyésen az Izvesztyijának mesélve érzéseiről az oroszok több, máig klasszikus és szeretett filmjének alkotója.
origo.hu
Ezt a kvízt csak kevesen töltik ki hibátlanul – Ön felismeri, mi magyar találmány?
