Húsz év alatt sokat változott a helyzet az északír tartományban. Az 1998-as, úgynevezett nagypénteki megállapodás – amely rendezte Ulster alkotmányos helyzetét és kormányzását – közel két éve szünetel, hiszen azóta sem sikerült olyan közösen elfogadott status quót teremteni, amelynek alapján újból működni kezdhetnek az egyezmény alkotmányos szervei. Az viszont rendkívüli jelentőségű, hogy a sok évtizedes gyakorlattól eltérően idén nyáron, a júliusi és augusztusi „felvonulási idényben” nem történtek véres összecsapások a két vallási és nemzeti közösség között, s elhallgatott a terror is.
Részben ezen alapult az a döntés, hogy Tony Blair brit és Bertie Ahern ír miniszterelnök a Leeds-kastélyban tárgyalásra ül össze az összes ulsteri párt részvételével. De része lehetett a döntésben annak is, hogy Gerry Adams, a Sinn Fein (a radikális ír köztársasági párt) elnöke egy újságcikkben azt írta: talán már eljött az ideje annak, hogy az IRA, a Sinn Fein fegyveres szárnya, végleg letegyen a fegyveres harcról, és leszereljen.
Politikai síkon is fontos folyamatok játszódtak le. Míg korábban a katolikus nacionalista közösséget a Sinn Feinnél sokkal kevésbé radikális SDLP (Szociáldemokrata Munkáspárt), a protestáns unionistákat pedig az UUP (Ulsteri Unionista Párt) képviselte elsősorban, addig mára a helyzet teljesen megváltozott; a brit és ír kormánynak el kell fogadnia, hogy a közösségek vezetése a radikális pártok, a Sinn Fein és a DUP (Demokratikus Unionista Párt) kezébe került. Ezek egyelőre nem hajlandók leülni tárgyalni egymással.
Blair némi zsaroláshoz is folyamodik. Korábban az volt a jelszó, hogy nincs „B terv” – csak a nagypénteki megállapodás felújítása kerülhet szóba, de most már az az is elhangzott, hogy kompromisszum híján a megválasztott tartományi gyűlést feloszlatják, és Ulstert egyszerűen Londonból fogják kormányozni. Ezt azonban egyik fél sem akarja.
origo.hu
Ezt a kvízt csak kevesen töltik ki hibátlanul – Ön felismeri, mi magyar találmány?
