Visszasírják a kettéosztottságot

Minden ötödik német polgár visszaállítaná az országot két részre osztó falat. Erre a meglepő és aggasztó eredményre jutott a Stern magazin megbízásából végrehajtott közvélemény-kutatás, azt bizonyítva, hogy majd’ tizenöt esztendő sem volt képes elsimítani az ellentéteket a régi és az új tartományok között.

Hálátlannak tartja a nyugati polgárok tetemes része a milliárdos támogatásban részesített keleti honfitársakat, akik szerint viszont túl kevés a nekik juttatott segítség. Elsősorban a volt NDK területén kiélezett a hangulat, ahol a kormány szociális reformja elleni akciók kísérőjelenségei arra késztették Gerhard Schrödert, hogy – a megszokott politikai kultúra megsemmisítésétől tartva – közölje az elégedetlenkedőkkel: „Ilyen megnyilvánulásokra nekünk nincs szükségünk.” A figyelmeztetés annak a rétegnek szólt, amely a hírhedt válaszfal leomlása óta egybillió euró szubvenciót kapott. Ez az ökonómiai injekció sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy megvalósítsa azt a felvirágzott vidéket, amit Helmut Kohl, az egyesítés kancellárja ígért a keletnémeteknek. A gazdasági mizéria mintha kitörölné az emberek agyából a szocialista rendszer keserveit. 1989 előtt tíz NDK-polgár közül kilencnek nem volt telefonja. A Telekom hét esztendő alatt felszámolta a Kelet és Nyugat közötti telekommunikációs különbséget. A környezetvédelmi befektetések elejét vették annak, hogy majd tízmillióan csak gyenge minőségű ivóvízhez juthattak hozzá az elhanyagolt és elszennyesedett források miatt, és szinte jelentéktelenre csökkent az elavult erőművek okozta levegőszennyeződés. A kórházak siralmas állapota és felszerelése azóta nyugati színvonalra emelkedett. Az egykori krónikus lakáshiánnyal szemben jelenleg egymillió lakás áll üresen – elsősorban azért, mert tovább tart az elvándorlás Nyugatra. Ennek oka: az ökológiai struktúra átalakítása nem sikerült. A tervgazdálkodás és a keleti piacok összeomlása után a veszteséges vállalatok egész sora volt kénytelen befejezni működését. Még hosszú évekre lesz szükségünk, hogy életképes gazdaság alakuljon ki – vélte Dieter Althaus, Thüringia miniszterelnöke. Ebből a hosszú ideig célzatosan elkendőzött, de az Agenda 2010 elleni tüntetések nyomására kikényszerített felismerésből adódik az újból kiélesedett ossi-wessi ellentét. Rohamosan növekszik ama keleti személyek száma, akik kétségbe vonják a demokratikus államrend előnyeit. A hét végén Brandenburgban és Szászországban sorra kerülő tartományi választásokon a szélsőséges pártok jelentős előretörése várható. A szélsőjobboldali NPD és DVU éppen olyan optimistán várja a voksolást, mint a szélsőbaloldali szocialista PDS. A kortesidőszakban használt jelszavaik a választók bizonytalanságának és félelmének szítását szolgálták – a jelek szerint eredményesen.