A Benedek-hegy alatt

Ha filmet írnék Boldog Ilonáról, 1239. október 18-án kezdődne, ekkor született ugyanis IV. Béla első fia, a későbbi V. István. Mivel addig nem született fiú utód, érthetően nagy várakozás előzte meg a születést. A krónikák is megemlékeznek arról, hogy szerte az országban imádkoztak azért, hogy fia szülessék a királyi párnak. A veszprémi Szent Katalin-kolostorban is imádkoztak ezért, mégpedig egy csodás jelenség hatására. Szent István király ünnepén ugyanis magától lángra lobbant a gyertya az oltáron, s mikor kérdezték a nővérek, mitől van, Boldog Ilona azt mondta a többieknek: „Orate ardentius, ut Dominus donet filium regi!” (Buzgóbban imádkozzatok, hogy az Úr adjon a királynak fiúgyermeket!)
Az elképzelt film a tatárjárást követően úgy folytatódna, hogy a négyéves kis Margitot a kolostor kapujánál fogadják a beginák. Margit itt találkozik Ilona nevű szent életű nővére sírjával. Tudjuk, élete további alakulására nagy hatással lesz ez az esemény és Ilona nővér lelki jelenléte.
Gutheil Jenő a középkori Veszprémről szóló monográfiájában, Érszegi Géza pedig, aki Boldog Ilona legendájának fordítója, külön tanulmányban szólt róla. Mindketten megegyeznek abban, hogy Veszprémben a Szent Katalin-kolostorban élt, boldogként emlegették, s hogy sajnos teljesen elfeledkeztünk róla.
Boldog Ilonáról való ismereteinket az előkerült legendán kívül azoknak a dominikánus jegyzőkönyveknek köszönhetjük, amelyek Sienai Szent Katalin szentté avatása alkalmából készültek. Egyéb forrásaink és a veszprémi helyi hagyományok kétségtelenné teszik, hogy társa és mestere volt Margitnak a Szent Katalin-zárdában – írja Gutheil Jenő. Ezzel szemben Érszegi Géza azt állítja tanulmányában, sehol nincs nyoma annak, hogy a tatárjárás után is élt volna, s így nem lehetett Margit magistrája. Amiről szól, az szintén egy meg nem írt film forgatókönyvének egyik jelenete lehetne: „Nem valószínű az sem, hogy a többiekkel elmenekült volna ő is a dalmát tengerpartra, mivel a legenda szerint sírja Veszprémben volt, ahol csodák is történtek. Sőt a legenda szerint, amikor a tatárok jövetelének hírére egyik társa megkérdezte Ilonát, mit tegyenek, azt válaszolta, hogy ő már nem éri meg jövetelüket.”
Az itt látható kép 1970-ben készült: ötödéves voltam, és Veszprémben végeztem a gyakorló tanítást. Szabad óráimban sokat sétáltam a Benedek-hegy alatt, de akkor eszembe sem jutott Boldog Ilona, hanem csak az, mi lesz holnap, holnapután. Most pedig azon gondolkodom, miért is nem készít valaki filmet Boldog Ilonáról.