A Hír TV marad ott, ahol mindig is volt

Aggasztó hírek keringenek a Hír Televízióról a második nyilvánosságban. A polgári oldal, amely már-már családtagjának tekinti a 2002-es választási vereség után létrehozott médiumot, rémhíreket hall és terjeszt: kedvenc tévéjük balra tolódik, szocialisták és liberálisok szállták meg, sorra bocsátják el a jobboldal számára fontos újságírókat, közszereplőket, szüntetik meg műsoraikat. A Hír TV-ről és a köré fonódott szóbeszédről Liszkay Gábor, a Hír Televízió Rt. új elnöke (egyben lapunk igazgató-főszerkesztője) nyilatkozott.

Munkatársunktól
2004. 10. 30. 17:29
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szóval ön lenne az a kommunista és liberális elem, aki befészkelte magát a Hír TV-be. Furcsa ezt hallani, itt, a Magyar Nemzetnél nem ilyennek ismertük.
– Nekem is furcsa ezt hallani. Természetesen sem ez, sem az nem vagyok, bármilyen pletykák keringjenek rólam, a Magyar Nemzetről és a Hír Televízióról. Rendkívül szerencsétlen hangulat alakult ki a tévé körül, ezeket elsősorban azok az emberek gerjesztik, akik, és amit most mondani fogok, egyáltalán nem túlzás, gyakorlatilag erőnek erejével bocsáttatták el magukat az intézményből. A Borókai Gábor elnök úr lemondása után kinevezett új menedzsment, Fazekas Csaba elnök-vezérigazgató és Gajdics Ottó vezérigazgató-helyettes azzal a határozott szándékkal látott munkához, hogy a tévé minden egyes munkatársát és műsorát megtartja. Sajnos a Hír TV munkatársai közül sokan már a menedzsment kinevezése napján elkezdték terjeszteni ezeket a balratolódásos marhaságokat, és úgy vélték helyesnek, hogy Fazekas Csabát és Gajdics Ottót sorozatosan kész, csakis egyféleképpen kezelhető helyzetek elé állítsák.
– Gajdics Ottó szintén a Magyar Nemzettől igazolt át a Hír TV-hez. Írásaiból, televíziós nyilatkozataiból kiindulva teljes képtelenség, hogy ő bárhová is tolódna, különösen balra nem.
– Ez így is van. Gajdics Ottó is és én is ugyanazok az emberek vagyunk, akik voltunk. Másfelől viszont egyszerűen nem fogjuk hagyni, hogy a különböző ostoba mendemondák szerzői, ezek az alulról, felülről, jobbról, balról, kívülről, belülről meg Isten tudja még honnan vezérelt emberek szétverjék a Hír TV-t. És éppen azokban a hetekben, amikor a tulajdonosok megteremtették a hosszú távú működéshez szükséges feltételeket, amikor el lehetne kezdeni dolgozni azon, hogy a Hír TV befolyása növekedjen, hogy minél jobban betölthesse azt a feladatát, amiért létrehozták: hogy tájékoztassa a magyar embereket azokról a hírekről, eseményekről, amelyek vagy erősen szűrve, manipulálva, vagy egyáltalán nem jönnek át a nyomasztó túlsúlyban lévő baloldali médián.
– Hogy kezdődött a szóbeszéd?
– Tetszés szerint lehetne kijelölni a kezdőpontot. Például a tulajdonosváltásnál. Bár nem tudom, hogy egyébként ép eszű emberek hogyan gondolhatják, hogy az új tulajdonosok, akik nagyon sok pénzt fektetnek ebbe a televízióba, majd éppenséggel tönkre akarják tenni, vagy ide-oda akarják tologatni a saját intézményüket. De már itt elkezdődött. Vagy például Pörzse Sándor elbocsátásánál.
– Ez utóbbi életszerűbb kiindulópontnak tűnik.
– De csak tűnik. Gajdics Ottó első munkanapjának első órájában egy szűk körű megbeszélésen teljes bizalmáról biztosította a Hír TV munkatársait, köztük Pörzse Sándort. Ugyanakkor nyomatékosan kérte, hogy a Borókai Gábor lemondása utáni, akkor még formálódó új helyzetről senki ne vigyen ki információt addig, amíg a hivatalos közlemény nem lát napvilágot. Ezt mindenki meg is ígérte. Pörzse Sándor körülbelül öt perc után szegte meg ezt az utasítást. Nem tudom, hogy milyen közös munkáról lehetett volna szó a továbbiakban.
– Gajdics Ottó azonnal elbocsátotta Pörzse Sándort.
– Igen.
– Ön is ezt tette volna?
– Igen. Az ilyen szituációk csak ezzel végződhetnek. Furcsa helyzet, hogy miközben mindenki a Hír TV-t félti, meg bizalmat, türelmet vár és kér, aközben az új vezetés semmiféle bizalmat vagy türelmet nem kapott, csak gyanakvást, hülye pletykákat meg mocskolódást.
– Utóbb tüntettek is Pörzse Sándor viszszavételéért.
– Igen. Huszonvalahányan.
– Nos, akárhogy is, nyugalom a Pörzse-ügy után sem lett.
– Nyugalom lett, egészen az Orbán Viktorral készített interjúig. Ami nem volt más, mint egy vélhetően megtervezett provokáció egy olyan műsorvezető részéről, akiről addigi munkássága alapján valószínűsíthetően elmondható, hogy a Hír TV-t csak ugródeszkának tekintette, és semmilyen érzelmi kötelék nem fűzte az intézményhez.
– Csak úgy találomra: Kóczián Péterről beszél?
– Róla. Nem tudok másra gondolni, tekintve, hogy egy felvett interjú megvágása, az interjúalannyal történő egyeztetése olyan megszokott és evidens jelenség a magyar médiában, hogy szóra sem érdemes. Hogy jól van-e így, vagy nem, az egy másik kérdés. Mindenesetre ma ez a gyakorlat mindenhol. Mégis teljes részletességgel címlapra került a másnapi Népszabadságban.
– Ki mondta el nekik?
– Vajon ki?
– És Kóczián Péter felmondott.
– Inkább csak felmondogatott. Aznap nem mondott fel, másnap hosszan beszéltek Gajdics Ottóval, és még akkor sem döntött. Csak a harmadik napon mondott fel. Azóta pedig üzenget, hogy visszajönne.
– És visszaveszik?
– Nem.
– A megvágott Orbán-interjúból politikai ügy kerekedett. Másnap MSZP-s politikusok is foglalkoztak az üggyel, felszólították Orbán Viktort, hogy vállalja az általa mondottakat.
– Így van. Pontosan ezért, és nagyon helyesen döntött úgy Gajdics Ottó, hogy a Hír TV műsorváltozással leadja a teljes, vágatlan interjút. Ez viszont Gulyás István hírigazgatónak nem tetszett, aki telefonon, minősíthetetlen hangnemben közölte Gajdiccsal, hogy ebbe ő nem megy bele, ehhez a döntéshez nem járul hozzá. Majd bejelentette, hogy lemond. A következő pár órában pedig, Gajdics távollétében, valóságos lázadást szított a tévé munkatársai között, aláírásokat gyűjtögetett maga mellett, és azonnali, vele együtt történő távozásra biztatta a kollégákat. Amikor Gajdics Ottó visszaérkezett, hiába kérte Gulyást, hogy beszéljenek a helyzetről, a hírigazgató még erre sem volt hajlandó, hanem folytatta a nyomdafestéket nem tűrő kifejezések kiabálását. Erre kapta meg a felmondását. Persze, nem ment el vele senki.
– A hivatalos kommunikációban erről nem volt szó.
– A Hír TV vezetői aligha gondolhatták, hogy odáig fajul a helyzet, hogy ilyesmit és ilyesmiről kellene kommunikálniuk. Tévedtek. A teljesen megérdemelten elbocsátott munkatársak valamiféle mártírszerepbe élték bele magukat, Gajdics Ottót és rajta keresztül a Magyar Nemzetet pedig balliberális megszállóként kezdték beállítani. Végül már abból is vád lett, hogy Gajdics a helyüket a Magyar Nemzet egyes újságíróival kívánta betölteni. Mégis, honnan szerződtessen embert?
– Még mindig nem jutottunk el Kerényi Imréhez.
– Már csak egy lépés. Kerényi Imre népszerű arca, sztárja volt a Hír TV-nek. Ebben a minőségében összehívott egy általa alapított, jobboldali értelmiségiekből álló társaságot, hogy úgymond vitassák meg a tévé helyzetét. Ott Kerényi Imre egy nyílt levelet fogalmazott volna meg, politikusoknak címezve. A nyílt levél nem volt más, mint nevetséges, indokolatlan és buta követelések halmaza. Ugyanakkor Kerényi Imre arra nem volt hajlandó, hogy erre az összejövetelre legalább meghívja Gajdics Ottót és Fazekas Csabát, hogy elmondhassák az érveiket. Ez így, együtt elképesztő, hogy a televízió egyik sztárja politikusoknak címzett nyílt levelet írattatna alá jó szándékú, ám alulinformált jobboldali emberekkel, magyarán, mesterségesen generál hisztériát a Hír TV körül, miközben megakadályozza azt, hogy a társasága tagjai, a leendő aláírók megismerkedjenek a tévé vezetőinek álláspontjával.
– Biztosan nem kérték elég nyomatékkal.
– Többen, több alkalommal, többféle formában kérték Kerényi Imrét, hogy ezt így ne tegye, mert ennél rosszabbat nem tehet a Hír TV-vel. Nem hallgatott semmilyen érvre. Másnap lettem én a Hír TV elnöke, első beszélgetésemet vele folytattam, de én sem jutottam vele dűlőre. Kerényi Imre szándékos károkozását megakadályozni tehát nem tudtam, de azt igen, hogy mindezt a Hír TV arcaként, sztárjaként, munkatársaként tegye. Megkapta a felmondását.
– És jöttek a reakciók.
– Jöttek. Ezeket ki kell bírni. Jöttek persze pozitív visszajelzések is. Két napja volt egy több száz fős összejövetel, amelyen az egy éve megszüntetett Éjjeli menedék című tévéműsorról emlékeztek meg. Én is meghívott voltam, el is mentem, ki is álltam. Ott volt az összes Hír tv-s „mártír”. Percekig tartó füttykoncert fogadott, kiabálások, megjegyzések. Megvártam a végét, és elmondtam az érveimet, elmondtam mindazt, amit a közönség nem tudott, az összes tényt, az összes érvet. A végén még meg is tapsoltak.
– Mi lesz ezután?
– Munka. Hangulati gödörből kell kiemelni a Hír TV-t, egy gyanakvóvá és bizalmatlanná vált nézőközönséggel kell újra megszerettetni és elfogadtatni. Pletykák ellen nem lehet harcolni, pletykák ellen nincs más orvosság, mint az idő és a teljesítmény. Tehát dolgozni fogunk. A Hír TV marad ott, ahol mindig is volt, bárki bármit talál is ki a jövőben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.