Orosz József sajtómogul beszélt hozzánk tegnap reggel a közszolgálatinak nevezett televízió Nap-kelte című adásában. Aki nem kapcsolta be a készülékét, szerencsésnek mondhatja magát. Orosz Józsi a jelek szerint rossz passzban van, máig nem tudja kiheverni a nyolcvankilences temesvári (talán aradi) műsortűz okozta katarzist, ahol is műsortüzet kevert szózata közé, miáltal az emberben az a képzet keletkezett, hogy a mi Józsink ott áll a golyózáporban, alig tud elhajolni a dum-dum golyók elől.
Keveset a részletekről. Orosz Józsefhez sem jutott el a hír, hogy a Nap-kelte közszolgálati adás, vagyis valószínűleg úgy kéne közreadni a híreket, ahogyan azok történtek. Józsinak ez nem sikerült. Engem az aggasztott leginkább, hogy a végtelen nyugalmú Szájer Józsefet (hangos fütty a túloldalról) is sikerült kibillenteni a balansztengelyéből, odaszólt Orosz kollégához (?), vegye kisebbre a hangerőt. Máskor Áder Jánossal szemben volt olyan intoleráns jó Orosz, hogy szintén minősítést érdemelne, de nem hozom ilyen magasztos helyzetbe.
Több nem jár a Józsinak, innét Gyárfás Tamáshoz mondom az igét (kilenc évig dolgoztunk egy szerkesztőségben, egy-két sört is megittunk közösen): Jól vagy, Tamás? Most, hogy a dolgok ennyire eldeformálódtak, biztos vagy abban, hogy ez a túlmaszkírozott, túlsminkelt ember reprezentálja a televíziódat? Számolj tízig, jót tesz! Aczél (Acsádi) Endrét – szintén nap-keltés – most ne minősítsük, megtette ezt önmaga a múltkor Demeter Ervin társaságában – de még mindig odaül a kamera elé…
Őszintén kérdem, Tamás, jól érzed magad ebben a közegben, vagy a kényszer hajt oda, hogy a műsortüzes Józsival kvaterkázz? Őszinte szívvel várom a válaszodat, számaim a régiek.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség