A Kossuch ház

Az 1820-as években a tízezer holdas birtokos leánya, Kuhinka Karolina beleszeretett az egyszerű családból való, de dolgos és törekvő Kossuch Jánosba. Így kezdődik a Kossuch ház története, mely nemcsak családtörténet, nem is csak boldog és boldogtalan sorsok folyama, nemcsak civil történelem, hanem a magyar ipartörténet egyik nagy fejezete is.
Buza Pétert, a jeles kultúrtörténészt, aki évtizedek óta kutatja Budapest múltját, minden munkájában a hétköznapok érdekelték, az, hogy a történelem miképp avatkozik be a mindennapokba, mert mint tudjuk, a lényeg sokszor a részletekben mutatkozik meg. Elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki hangyaszorgalommal gyűjtse össze a szerteszóródott dokumentumokból az adatokat, felkeresse és kivallassa a még élő tanúkat, márpedig ezek nélkül nem látjuk a múltat, ezek nélkül nincs szintézis, nagy ívű korrajz.
Kuhinka Karolina az üveggyáron kívül hat gyermekkel is megajándékozta férjét, a dolgos Kossuch Jánost, aki a felnőttkort is megért három leány és egy fiú érdekében gondoskodott az időközben szépen gyarapodó vagyon további sorsáról. Igyekvő, ügyes vejek, kisebb-nagyobb tehetségű és szépségű unokák, dédunokák gyarapították azután a családi örökséget, egyre terebélyesebb lett a családfa, s egyre jobb hírű a már magas körökben is számon tartott gazdag iparosfamília. Hogy azután a XX. század kataklizmái, a háborúk, a kommün, majd végső és mindent elpusztító csapásként a népi demokrácia elvigye a szorgos elődök életművét, és külföldre futtassa a rokonság nagy részét. Onnan látogatnak most haza az Eleődök, a Bárdosok, a Szentmiklóssyk, akik között már Paulok, Nadine-ok és Charlesok emlékeznek a boldog-boldogtalan ősökre.
Buza Péter szokatlan megoldást választ a családtörténet megírásához. Az anyag törzsét Bárdos-Féltoronyi Zoltán 1973-ban Brüsszelben írt visszaemlékezése adja, amelyet Buza ipartörténeti adalékokkal és főként a még élő családtagok visszaemlékezéseivel egészít ki, erősít meg. Így, valamint a kiváló minőségű és érdekességű családi fotók tömegével lesz teljes a kép, így épül fel a szemünk előtt újra a Kossuch ház, amelyet a történelem ugyan megingathatott, de erős alapjait, a családi hagyományt és szellemi örökséget nem tudta elsorvasztani. Sőt a gyönyörű kiállítású kötet végén található terjedelmes családfát tanulmányozva láthatjuk, hogy az ágak egyre dúsabbak.
(Buza Péter: A Kossuch ház. Száz Magyar Falu Könyvesháza, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)