Értetlenül áll a külföldi médiát figyelő magyar ember a tények előtt. Már aki rendelkezik hozzá a kellő nyelvismerettel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel. A nemzeti-konzervatív oldalról, és általában pozitív hazai eseményekről a külföldi tájékoztatás jót ritkán mond.
A helyzetnek nagyon szép elemzését olvashattuk október 7-én a Vélemény oldalon, Marton Enikő Magyar írók hatása a német közvéleményre című cikkében. Következtetései minden, a nemzetért őszintén aggódó embert elgondolkodtatnak, tettekre sarkallnak. Kérdés, hogy lesz-e foganatja. Hogy létrejön-e olyan központi intézmény, amely felvállalja a külföldi média figyelését és a káros hatású közlemények megválaszolását. Ennél azonban többre is szükség lenne. Nemcsak a kimondottakkal tud hazudni a média, hanem az elhallgatott tényekkel is manipulál. Tudjuk, vannak lelkes civilek, akik partizánakciókat indítanak egy-egy rágalom megcáfolására. A központilag irányított – és tudjuk, honnét befolyásolt – hazugságáradattal szemben azonban keveset nyomnak a latban.
Magyar jelenség a weyerbélázás. Mikor növünk ki az önállótlanságnak és mazochizmusnak abból a fokából, hogy ámulattal fordíttatjuk le és terjesztjük a nyugati média állításait mirólunk? Holott sejtjük, hogy honnét fúj a szél. Szükségünk van nekünk valami külső igazolásra vagy elmarasztalásra a mi dolgainkban? Nem lenne méltóbb hozzáállás, ha korrekt információval látnánk el a külföldi szerkesztőségeket, ha erre sem saját tudósítóik nem képesek, sem a mi hírügynökségünk? Mindezt nem dilettáns módon, hanem igazi profik bevonásával kellene megtennünk. Nem igaz, hogy erre nincs pénz, paripa, fegyver, hiszen oly sok ennél feleslegesebb dologra telik.
Kérdés, hogy mikor látja be a nemzeti oldal, hogy a média a negyedik hatalmi ág. Hogy kevesebbet számít az igazság, mint amit terjesztenek róla – és rólunk. Hogy a torzítások, ferdítések és elhallgatások ártanak nekünk a legtöbbet, mind itthon, mind külföldön.
Tharan-Trieb Marianne műfordító, Nagymaros
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
