Ön a napokban a Részvények a Budapesti Értéktőzsdén című könyv 2004. évi kiadása apropóján a kiadványból egy-egy fekete szalaggal átkötött példányt juttatott el Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Draskovics Tibor pénzügyminiszternek, mivel a rendszerváltás óta „senki sem mért még olyan csapást a tőzsdére, mint a mostani kormány, ha érvényesíti akaratát” a bevezetendő adótörvény-módosításokkal. Nem gondolja, hogy a tőzsde túlságosan beszállt a politikába?
– Nem a tőzsde jött a politikához, hanem a politika jött a tőzsdéhez, ráadásul elég durván. És amilyen az adjonisten, olyan a fogadj- isten. A tőzsde nem kért pénzt vagy privilegizált bánásmódot a költségvetéstől. A tőzsde pusztán annyit szeretne, hogy ne legyen ideológiai és választási csatározások kereszttüzében. Egyébként a kormány képviselőinek több helyütt több alkalommal feltettem négy kérdést, amire azóta is várom a tisztán szakmai választ: miért tartják fontosnak az árfolyamnyereség-adó bevezetését a lakosság ma mért 1,81 százalékos részvénytartási aránya mellett, ha a választási ígéretüknek megfelelően azt éppen eltörölték, amikor ez a szám még 2,36 százalék volt 2001 végén? Miért kívánják diszkriminálni a különböző pénzügyi megtakarításokat azzal, hogy – szemben a kamatjövedelmekkel– adóztatnák a nyereség- és az osztalékjövedelmeket? Mit tesz a kormány a lakossági megtakarítások ösztönzéséért és a struktúrájuk modernizálásáért? S végül: hogyan kívánja a kormány ösztönözni és támogatni a hazai középvállalatok tőzsdei bevezetését, amelynek egyébként erősen kedvez most a javuló reálgazdasági környezet és a száguldó BUX index?
– Ezek szerint nincs egyeztetés a Budapesti Értéktőzsde és a magyar kormány között szakmai kérdésekben, noha a 25 százalékos árfolyamnyereség-adó jövő évi bevezetése jelentősen befolyásolhatja a piaci mechanizmusokat, illetve a befektetések alakulását.
– A szakma széles körben és egységben fejtette ki folyamatosan szakmai ellenérveit az árfolyamnyereség-adóval kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tévhittel ellentétben a nyereségadó nem egy vékony, vagyonos réteget érintene negatívan, hanem a teljes magyar lakosságot, amely megtakarítását magyar vállalatok részvényeibe fektethetné hosszú távra. Azokat a magyar vállalatokat is sújtaná, melyek munkahelyteremtés céljából a beruházáshoz szükséges pénzt nem bankoktól felvett hitelből szeretnék finanszírozni, hanem nyilvános részvénykibocsátáson és tőzsdei bevezetésen keresztül. Ráadásul, ha drágítjuk a tőkét, azzal rontjuk a magyar gazdaság versenyképességét is.
– A Pénzügyminisztérium viszont azt kommunikálja, hogy a lakosságnak csak nagyon kis hányadát érinti a 2005. január 1-jétől bevezetendő, a tőzsdei részvényekre vonatkozó árfolyamnyereség-adó, miután az összes adózónak alig öt-hat százaléka vallott be tőzsdei árfolyamnyereséget. Tehát a tőzsdeelnök a vagyonos embereket óvja?
– Ezzel éppen saját maguk ellen érvelnek. Ha a kormány szerint valóban csak ilyen kevés ember tart ma részvényt a kezében, akkor az adókivetés helyett – amely ezek szerint tényleg nem tud látványosan segíteni a költségvetési hiányon – miért nem ösztönző intézkedéseket jelent be, melynek köszönhetően a hazai vállalatok részvényeinek egyre nagyobb hányada kerülhetne ismét a magyar lakosság kezébe. Ma egyébként 160 ezer ember rendelkezik értékpapír-számlával, ezen túlmenően pedig az árfolyamnyereség-adó további kétmillió nyugdíjpénztári tagot sújtana közvetetten, hiszen a pénztári vagyont egy kiszáradt piacon csak kedvezőtlenebb hozamfeltételek mellett lehet kezelni.
– Kérem, fejtse ki, hogy a mai gazdasági helyzetben mi a szerepe a pesti tőzsdének.
– A tőzsde a magánbefektetések és a vállalati forrásigények találkozási pontja. Egy erős, versenyképes magyar gazdaságnak az elemi érdeke, hogy fejlett és a politika által is támogatott nemzeti tőkepiaca legyen, ami akár a szomszédos országok vállalatait is a budapesti parkettre vonzhatja. Szeretném, ha a Mol és a BorsodChem varsói bevezetéséhez hasonlóan szlovák, horvát, osztrák vállalatok jönnének a magyar börzére. Ám a tervbe vett intézkedés fenntartja, sőt tovább rontja a lakossági megtakarítások egyébként sem egészséges szerkezetét, gyengítve ezzel a hazai középvállalatok tőkéhez jutási esélyét. Ráadásul hátrányosan befolyásolja a BÉT helyzetét és szerepét a régión belül. Pedig a pesti börzének éppen erősödnie kellene, amely adottságai révén egy kelet-közép-európai tőzsdeszövetség létrejöttében és későbbi működésében kiemelkedő szerephez juthatna. Ez nemzetgazdasági érdek is, hisz a BÉT ma közel 14 milliárd eurónyi külföldi befektetést köt le.
– Más országokban is létezik árfolyamnyereség-adó.
– Igen, létezik, de engem csak egy szempontból érdekelnek a külföldi példák. Másutt nem szokás diszkriminálni a különböző pénzügyi megtakarításokat. Vagy a személyi jövedelemadó részeként kezelik a tőkejövedelmeket, vagy egységes a kamat-, az osztalék- és az árfolyamnyereség-adó. Egyébként mindegyik országnak más és más a maga problémája és célja. Nálunk az alacsony megtakarítási kedv, az elavult megtakarítási struktúra és a lakosság hiányos pénzügyi-befektetési ismeretének problémáját kell orvosolni.
– Tőlünk nyugatra milyen a befektetési hajlandóság?
– Az Amerikai Egyesült Államokban a tőzsdei részvények negyven százalékát birtokolja a lakosság. Nálunk a börzén forgó értékpapírok 80 százaléka külföldiek tulajdonában van. Egyébként egy megemelt osztalékadó és egy bevezetett árfolyamnyereség-adó csak és kizárólag a hazai lakosságot érinti, mivel a külföldiekre a nemzetek között létező kettős adóztatási egyezmények miatt ezek az intézkedések nem vonatkozhatnak. A külföldiek saját hazájuk költségvetésébe fizetik be a Budapesten elért árfolyamnyereség- és az itt felvett osztalék utáni adót. Így nem történik más, mint hogy kiszorítjuk a magyar lakosságot a részvénypiacról, egyre jobban átengedve a terepet a külföldi befektetőknek, akik a magyar vállalatok értékének növekedése után más kormányokat juttatnak mind több árfolyamnyereség- és osztalékadóhoz.
– Ugyanakkor a kormány gesztusokat is tesz: jelezte, hogy kész támogatni a cégek tőzsdére jutását a költségvetésből. Sőt, százmillió forintot is elkülönít erre a célra. Mire elegendő ez a pénz?
– A kormány ugyan elkülönített százmillió forintot, hogy támogassa a kis- és középvállalkozások tőzsdére jutását, így azonban nem lesz kit támogatnia, hiszen az új adó miatt nem lesz olyan cég, amelyik izgalmas megoldásnak tartaná a tőzsdét, magára vállalva egy elég költséges bevezetési procedúrát. Így pedig nem igazán érdekes kérdés, hogy mire elég száz millió forint. A tisztánlátás kedvéért néhány adat: ma egy 1-2 milliárd forintos cég tőzsdei bevezetése körülbelül 30-40 millió forintba kerül, amiből egy forint sem üti a BÉT kasszáját. Ez az összeg a könyvvizsgálók, tanácsadók, kibocsátást szervezők, jogászok, a jegyzési garancia és a jegyzési tájékoztató elkészítésének a költségét fedezi.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
