Néhány nap alatt ismert művésszé vált Oláh Mátyás László szobrász, miután alkotását – néhány órával felállítása után – nemes egyszerűséggel ellopták felállítási helyéről, a budapesti Deák Ferenc térről. A pórul járt alkotó szobra Leütöm aput címet kapta a keresztségben, és egy szerencsétlen alsógatyás férfiembert ábrázolt, aki erősen hadonászik a levegőben, és strandpapucs van rajta zoknival. Hogy milyen stílust képvisel Oláh Mátyás László műve, erre választ nem tudok adni, műítészek dolga, valószínűleg kiderül majd róla, hogy reneszánsz jegyeket viselő késő gótikus alkotás, amely magán hordozza a szocialista realizmus csalhatatlan jegyeit.
Hogy miért éppen a magyar fővárosnak erre a jeles helyére állította alkotását a művész, egyelőre nem tudni, találgatásokra vagyunk szorulva, talán Demszky Gábor kérte így vagy Budapest közönsége. Nem tudni.
Engem amúgy elgondolkodtatott a mű, hosszan néztem a gatyásan hadonászó középkorú, viharvert embert, aki ebben a hűvösödő időben kiállt a placcra azzal az ars poeticával, hogy leüti az aput. Mély mondanivaló lehet a dologban, amit mi, kétkezi emberek valószínűleg nem tudunk megérteni. De erre nincs is igazán igény, lényeg, hogy az alkotó Oláh Mátyás Lajos és Demszky Gábor főpolgármester kiigazodjon az üzenetből. (A tárlat látogatóival nem kell foglalkozni, ki-ki gondoljon bármit mögé…)
Engem alapvetően az alkotó pszichéje foglalkoztat, meg az, mit érezhetett, amikor megformálta köztéri alkotását. Transzban volt-e, avagy csak megcsípte a lódarázs? Amúgy alkotónak lenni sem lehet könnyű, az embert piszkálják a kritikusok, örökös támadásoknak van kitéve, plusz el is lophatják a szobrát, mint történt az boldogtalan Oláh Mátyás Lászlóval, aki most keresheti legatyásodott szobrát, aki éppen le akarta ütni az aput.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
