A vértanúkra emlékeztek határon innen és túl

Nemcsak a forradalmak, de a hétköznapok is áldozatról és lehetőségről szólnak – jelentette ki Gyurcsány Ferenc, mielőtt koszorút helyezett el tegnap a Batthyány-örökmécsesnél október 6-a, az aradi vértanúk kivégzése napján. – Ma a Magyar Köztársaságnak elsősorban akarásra és méltányosságra van szüksége – jelentette ki az 50 fős hallgatóság és a megemlékezésen szintén részt vevő miniszterek előtt. A miniszterelnök szerint egyszerre szabad és igazságos Magyarországra van szükség, ahol nemcsak jogaink, hanem lehetőségeink is egyenlők, és a közjóért többet kell tenni.
Gyurcsány Ferenc elmondta: nemcsak az aradi tizenhármat és gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt végezték ki, hanem „talán még másfél százat”, kifejtve: a kivégzettek között volt magyar, osztrák, német, szerb és horvát, királyhívő és kossuthista. Sokfélék voltak, de a közös eszme összefogta őket. Külön kitért arra, hogy Batthyány 42 éves volt halálakor, „fiatalabb volt, mint én” – mondta. „Meghalt, kivégezték, értünk végezték ki, Magyarországért, mindannyiunkért” – hangoztatta. A forradalom eszméi százezreket mozdítottak meg, akik azt kérdezték: mit tehetek én a hazáért? Hazafiak, patrióták voltak, akik tudták tisztelni mások véleményét, nem ellenséget, hanem szövetségeseket kerestek.
Az újdonsült kormányfő szerint 1848–49 után ma nincs tragikus választási kényszer haza és haladás, haladás és maradás, Európa és Magyarország között. „Európai vagyok és hazafi” – szögezte le. Hozzátette: hagyományainkhoz híven – amelyeknek az is része, hogy nem koccintunk sörrel – nem hagyjuk, hogy bántsák a magyart, ha pedig bántják, megvédjük. A koszorúzás után Gyurcsány az örökmécsestől – a kormányőrök gyűrűjében – gyalog ment a Parlamentbe.
A koszorúzást kínos esemény zavarta meg, ugyanis nem volt, aki elhelyezze az örökmécsesnél az „MSZP parlamenti frakciója” feliratú koszorút. Így az a megemlékezők elvonulása után magában árválkodott a tárolóhelyen. A Hír TV érdeklődésére az egyik zavarban lévő rendező azt a választ adta, hogy a koszorú „a kerületi ünnepségre várakozik”. Ugyanakkor ezt megelőzően, közvetlenül Gyurcsány Ferencet követően már koszorúzott Steiner Pál, az V. kerület polgármestere. Az MSZP közleményben utasít vissza minden olyan feltételezést, amely azt sugallja, hogy nem tiszteli elődeink emlékét. Arató Gergely frakcióvezető-helyettes részt vett az örökmécsesnél tartott ünnepségen, és a szocialisták nevében lerótta kegyeletét az emlékműnél, ahol – áll a dokumentumban – egyetlen parlamenti frakció sem koszorúzott.
Debrecenben Nagysándor József mártírhalált halt honvéd tábornok emlékművénél koszorút helyezett el a városi és a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat, a honvédség, a rendőrség, az egyetem, a katasztrófavédelem, a pártok, a civil szervezetek és a honvéd tábornokról elnevezett alapítvány, valamint általános iskola képviselői – számolt be az eseményekről a távirati iroda. Gyertyás felvonulást is tartottak az Egri Végvár Polgári Körök Fóruma szervezésében. Nyíregyházán Damjanich János tábornokra emlékeztek, a szabadságharc tavaszi hadjáratának legsikeresebb hadtestparancsnoka seregében szolgált egykor a legtöbb szabolcsi honvéd; a nyírségi katonák a főtiszt irányításával harcoltak a szolnoki, hatvani, isaszegi, tápióbicskei, váci és a nagysallói győztes ütközetekben, s a dicsőséges csaták örök emlékére emeltek szobrot Nyíregyházán a szerb származású hadvezérnek. Az Aradon kivégzett tizenhárom honvéd tábornokra emlékezve gyászistentiszteletet is tartottak Nyíregyházán az evangélikus nagytemplomban. Gyulán Komor Levente, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikai helyettes államtitkára emlékezett a 13 aradi vértanúra. Közülük 10 hős a városban raboskodott, mielőtt átszállították őket az aradi várbörtönbe. Megemlékeztek Pécsett is, ahol diákok virágot helyeztek el az egykor kivégzett mártír honvéd tábornokok szobránál az Aradi vértanúk útján.
Hetvenkilenc év várakozás után először emlékeztek meg tegnap a tizenhárom vértanú tábornokról az ismét köztérre helyezett aradi Szabadság-szobornál. A Maros-parti városban rendezett október 6-i ünnepségsorozatot némileg beárnyékolta, hogy a Tűzoltó téren áprilisban visszaállított emlékmű környéke építőtelephez hasonlít, mivel az anyagi források hiánya miatt az önkormányzatnak még mindig nem sikerült megépítenie a román diadalívet és rendbe tenni a román–magyar Megbékélés parkját. Az 1848–49-es szabadságharc leverésének 155. évfordulója alkalmából népes magyarországi küldöttség látogatott Aradra, élén Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével, Hiller István kultuszminiszterrel, Bálint-Pataki István HTMH-elnökkel és Dávid Ibolya MDF-elnökkel. Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere az anyanyelv, a kultúra, az önazonosság ápolását, a közösségi értékőrzés és értékteremtés fontosságát emelte ki a szoborcsoportnál mondott beszédében. Király András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Arad megyei elnöke egymás történelmének tiszteletére szólított fel románokat és magyarokat egyaránt. Délután a 13 vértanú tábornok kivégzésének helyszínén, az aradi Vesztőhelyen folytatódott az ünnepségsorozat.
Szlovákia több városában is megemlékeztek a forradalom és szabadságharc mártírjairól a nemzeti gyásznapon. Pozsonyban a Kecske utcai evangélikus temetőben Katona Tamás történész mondott ünnepi beszédet, aki nemcsak a tizenhárom aradi, hanem a tizenhárom pozsonyi vértanúról is megemlékezett. Révkomáromban Klapka György szobránál kezdődtek az ünnepségek, ahol reggel óta lobogott a fekete zászló a városházán. A Klapka-szobornál Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy az igazán nagy nemzet az, amely talpra tud állni bukásaiból, és újra tudja építeni önmagát.
A vajdasági Eleméren Kiss Ernő sírjánál ez évben is koszorúztak. A vértanú síremlékére koszorút helyezett Szabó Vilmos államtitkár, Józsa László, az MNT elnöke, Sepsey Csaba, a VMDP funkcionáriusa és más vajdasági magyar politikusok. Zomborban is megemlékezést tartottak, e városban született Schweidel József. Az Újvidék melletti péterváradi várban ugyancsak koszorúztak. Ez az erődítmény – Komárom mellett – a legtovább tartotta magát a forradalom és szabadságharc idején.