Minél inkább ismerem az embereket, annál jobban szeretem az állatokat – ezzel a gondolattal nem büszkélkedhetem mint sajátoméval, de teljesen azonosulni tudok vele. Nap mint nap hallunk és látunk szörnyű állatkínzásokat, fájdalmasan csodálkozó kutyaszemeket. Ezeknek a száma nemhogy csökkenne az új, az állatok védelmét szolgáló törvény megalkotása óta, hanem inkább szaporodik, a mindennapok borzalmas részévé kezd válni. Csak remélni merem, hogy ezek az „elemberiesült” cselekedetek nem a törvénynek óhajtanak fityiszt mutatni, bizonyítandó azt, hogy úgysem merünk senkit rács mögé dugni. Megmaradva azon magyar szokásnál, hogy hozunk egy törvényt, amely látszólag büntet, de oda van biggyesztve a felmentés lehetősége is azonnal.
Tisztelt törvényt alkalmazók! Nem kellene megvárni és odáig hagyni fajulni az eseményeket, mikor az állampolgár már azt érzi, hogy a törvény végrehajtatása nem az ő érdekeit és jogait szolgálja, s többé nem nyújt védelmet a számára.
Klug Lajos elnök,
Állampolgári Jogvédő Liga,
Budapest
origo.hu
Tiszta vizet öntünk a pohárba – ennyibe kerül egy lángos a Balatonnál
