Ankara elutasítja a korlátozott státust

Törökország soha nem egyezne bele, hogy csak korlátozott jogú státust kapjon az Európai Uniótól – nyilatkozta lapunknak Aydan Karahan, Törökország budapesti nagykövete. A diplomata megjegyezte, iszlám többségű hazája inkább gazdagítani fogja az Európai Uniót, mintsem félni kellene tőle.

2004. 10. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Törökország megkapta az Európai Unió országjelentését, amely kimondja, bizonyos területeken nagy előrelépés történt, máshol viszont még hiányosságokkal küzd. Milyen lehetőségei vannak Ankarának ilyen körülmények között?
– Először is, az országjelentés nyíltan kimondja, javasolják a csatlakozási tárgyalások elkezdését hazámmal. A mostani nyilatkozat csak a kezdeti lépés a folyamatban. E nélkül az Európa Tanács nem tudná elkezdeni a tárgyalásokat Törökországgal, ám a mostani döntéssel minden bizonnyal sikerülni fog. Tudni kell, mióta 1999-ben Helsinkiben az Európa Tanács elfogadta Törökország jelentkezését a tagjelöltségre, hatalmas előrelépés ment végbe hazámban az európai jogharmonizáció terén. Persze tudjuk, még sok hiányosságunk is van, ám ha ez nem így lenne, nem a tárgyalások elkezdéséről beszélgetnénk most, hanem a csatlakozásról. Bízom Törökország dinamizmusában és abban, hogy képes lesz lezárni a csatlakozási tárgyalásokat, s az unió teljes jogú tagjává válni. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem tudunk elfogadni semmiféle „limitált” jogú tagságot.
– Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök kijelentette, akár 2019 is lehet a csatlakozás dátuma, ami talán azt jelentheti, hogy Törökország nem siet az unióba. Miért fontos Ankarának a csatlakozás?
– Csak akkor lépünk be az EU-ba, ha minden követelményt teljesítettünk, amely a teljes jogú tagsághoz szükséges. Tudjuk, hogy ez sok időt vesz igénybe. A csatlakozás azonban nagyon fontos számunkra, mégpedig azért, mert Törökország történetesen Európában helyezkedik el. Nem tehetjük be az országunkat egy bőröndbe, és vihetjük el a világ más részére, csak mert így vélekednek bizonyos emberek. Törökország mindig része volt – egyes esetekben alapító tagként – az európai intézményeknek, így kérdés, miért ne lehetnénk teljes jogú tagjai ezen szervezetek legkézzelfoghatóbb formájának, az Európai Uniónak?
– Igen nagy kulturális különbség van Törökország és Európa között. Ennek ellenére mégis európainak tartja hazáját?
– Nem igazán fogadom el ezt a kijelentést. Nincs túl sok hasonlóság a francia és a német kultúra között sem. Az emberek máshogy öltözködnek, mást esznek, de ez természetes különbözőség. Ha a vallásra gondol, az valóban különbözik, ám az unió nem egy keresztény klub. Több millió mozlim él a kontinensen, Franciaországban vagy Hollandiában például, jó európaiként. Törökország felvételével az unió bizonyíthatja is, hogy nem kíván keresztény klubként működni. Ami pedig Balkenstein képviselő úr véleményét illeti, miszerint csatlakozásunkkal értelmetlenné válna Bécs 1683-as felszabadítása az oszmán hadaktól, szerintem ő csak egy törpe kisebbség nevében beszél. A rossz történelmi emlékeket eleveníti fel, ám elfelejti, hogy a hidegháború során Törökország volt a Nyugat védőbástyája a Szovjetunió ellen.
– Uniós csatlakozásuk során komoly figyelmet kell majd fordítaniuk az emberi jogok betartására, a kínzások és a kurd területeken dúló erőszak megszüntetésére.
– Nem lehet ilyen értelemben „kurd területekről” beszélni. Mik azok a kurd földek? Anatólia óriási, és rengeteg nemzetség él ezen a területen. A legnagyobb kurd város viszont egyértelműen Isztambul, valamint Ankara és Izmir. Azt azonban tudni kell, ők is török állampolgárok, akik sajátos kultúrával rendelkeznek. Ezt a kultúrát taníthatják is, hiszen kurd nyelvű televízióadójuk és rádiójuk van. Az évtizedek óta létező PKK terrorszervezet – amelyet 1999-ben sikerült letörnünk, így gyakorlatilag megszűnt – a környező országoknak köszönhetően tudott zavart kelteni. Törökországban más etnikai csoportok is léteznek, amelyek tagjai mind a Török Köztársaság állampolgárai, ugyanakkor saját nyelvük van, amelyet magánúton tanulhatnak is. Ami pedig a kínzásokat illeti, nos, valóban voltak és vannak kínzások Törökországban, ám kérdezem én, mit nevezünk kínzásnak? A rendőri brutalitást? Akkor nézze meg, mit műveltek a rendőrök Londonban, mikor leverték a falkavadászat eltörlése elleni tüntetést! Abban biztos lehet, hogy hazámban nincsen szisztematikus, államilag támogatott kínzás, ám a mostani helyzetet tovább fogjuk javítani. Mindenkit, aki kínozná a foglyokat, törvényszék elé állítjuk, és meg fogjuk büntetni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.