Kadura egykor Magyarországon tanult az egyetemen, sok ezer honfitársával együtt. Az akkori diákok többsége természetesen hazatért, ám néhányan itt maradtak, hazánkban érvényesülnek. Az egyetemi éveket ugyan senki nem tudja visszahozni, de a főszerkesztő bízik benne, hogy a magazinnal talán össze tudja fogni a helyi arabokat. Kadura személyes meggyőződése, hogy eredeti és választott hazája a valóságban is közel kerülhet egymáshoz, nem csak a történelem miatt. Az viszont bizonyos, az arabok és a magyarok sokszor találkoztak az elmúlt évszázadok során. A szíriai újságíró megemlítette Kőrösi Csoma Sándor orientalista aleppói utazását. A világjáró szíriai látogatásának emlékét máig márványtábla hirdeti a városban. Csontváry Kosztka Tivadar festőművész pedig Egyiptomba látogatott a múlt század elején, majd Palesztina, Szíria és Libanon felé vette az irányt. Ugyancsak megemlítette az újságíró híres hazánkfiát, Germanus Gyulát, aki az iszlámra térése után Abdul Karim néven lett ismert az arabok körében, s az Allah Akbar! című könyvével a magyarok számára is közel hozta a mesés Keletet. Vámbéry Ármin és Goldziher Ignác orientalisták az iszlám törvénykezésről és az arab irodalomról írtak könyveket, és napjainkban Rostoványi Zsolt, Fodor Sándor, Maróth Miklós vagy Álmos István folytatja az arabokkal foglalkozó kiváló magyar tudósok hagyományát. Ugyancsak felemlegette a kétoldalú kapcsolatokban a magyar cégek munkáját, amely máig nagy elismerést jelent hazánk vállalatainak a térségben. Ennek különleges emléke, hogy mivel Egyiptomban a vasutakat a magyarok építették, a vonat megnevezése a helyi dialektusban: medzseri. Szíriában pedig mind a mai napig a Tungsram égőket keresik, ha igazán minőségi fényforráshoz akarnak jutni, s a Forte filmeket használták a közelmúltig a nagy világcégek termékei helyett, említett példákat az újságíró. Az ilyen tényezők adták az ötletet arra, hogy a valamikor oly virágzó, s méltatlanul elfeledett magyar–arab civilizációközi kapcsolatokat saját erőmből fejlesszem – vallotta be Kadura. Ez szerinte nagyon fontos a kultúrkörök békés egymás mellett élésének elősegítése érdekében, főleg idén május 1-je óta, mikor Magyarország az Európai Unió tagja lett. Ezzel pedig Magyarország részévé vált a Földközi-tenger térségének, amely az iszlám és az európai kultúra együttélésének területe. A magazin célja, hogy az arab és a magyar civil szervezeteket sikerüljön közös lépésekre ösztönözni, mint például a palesztin gyerekek üdültetése volt nemrégiben a zánkai gyermekvárosban – mondta az arab újságíró. Családjaikkal együtt tízezren lehetnek a magyarországi arabok. Célja bemutatni ezeknek az embereknek a munkáját a magyar társadalomban, hogy arab származású „magyarokként” miként kamatoztatták az itteni egyetemeken megszerzett tudásukat választott hazájuk érdekében.
A szíriai újságíró úgy gondolja, a magazin nagyon toleráns légkört képes teremteni, amely szerinte jellemző a magyarokra. Ezt egyébként az összes itt élő arab is alátámasztja, akikkel a főszerkesztő beszélt. Szerinte a világban sajnos más a helyzet, s főleg 2001. szeptember 11-e óta változott meg az arabok megítélése. „Pedig az arabok a világon mindenhol elítélik a terrorizmust, csak a nemzetközi média torzít ezen a téren. Általánosítanak a megtörtént, szörnyű esetek alapján” – mondta az arab újságíró. Nem tartotta elképzelhetőnek, hogy a magyarokra haragudnának az arab világban, mert katonákat küldött Irakba. „A két kultúra közötti rokonszenv sokkal erősebb ennél” – vélte Kadura. Hozzátette, „ha Magyarország válogatottja egy olyan ország futballcsapatával játszik, amely harcban áll Irakkal – ilyen például Nagy-Britannia –, az arabok egy emberként szurkolnak a magyaroknak, mert tudják, hogy ők a mi barátaink”.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
