Bár a munkahelyteremtés, a társadalmi igazságosság fontosságát hangsúlyozza, a munkavállalói érdekképviseletek értékelése szerint az új kormányprogram bizonytalanságot kelt a munkavállalókban és a nyugdíjasokban. – A program nem foglalkozik a bérek, a nyugdíjak felzárkóztatásával, a feketemunka és a korrupció visszaszorításával – sorolta Borsik János. Az Autonómok elnöke választási programnak nevezte a dokumentumot, ami éppen a ciklusból hátralévő másfél évről mondja a legkevesebbet. A közszférát képviselő SZEF szerint is nagyon általános a program, és azt sugallja: túl sokat vállalt az előző kormány. – A dokumentum az állami visszavonulást sürgeti, noha az öngondoskodás különböző rendszereinek megvalósításához nincsenek meg a társadalmi, életszínvonalbeli feltételek – fogalmazott Szabó Endre, a szervezet elnöke.
– Cinikus hozzáállást jelent, hogy a magasztos szólamok ellenére a kormány egy-két százalékos reálbér-emelkedést ajánl jövőre – fogalmazott Palkovics Imre. A Munkástanácsok elnöke rámutatott: míg 1991–2002 között a bruttó nemzeti össztermék a kilencszeresére, addig az egy főre jutó havi nettó átlagkereset mindössze az ötszörösére nőtt. A munkavállalók, a nyugdíjasok GDP-ből való részesedése hatvanhétről ötvennyolc százalékra csökkent ezen időszakban. Bár a nemzeti össztermék jelentős része az államnál marad, az általa nyújtott szolgáltatások – egészségügy, oktatás, útépítés – egyre romlanak. A GDP jelentős hányadát, tavaly kétezermilliárd forintot, adósságtörlesztés címén viszik ki az országból – közölte Palkovics. Szerinte a kormánynak a GDP több száz milliárdos átcsoportosításáról kellene döntenie, hogy a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességét javítani lehessen.
A társszervezetektől eltérően az MSZOSZ arra a megállapításra jutott, hogy a kormányprogram a szociálisan igazságosabb társadalom megvalósítását szolgálja. A konföderáció ugyanakkor továbbra is követeli a heti munkaidő 38 órára csökkentését.
origo.hu
Stohl András viharos élete és szerelmei
