Hidegnek hittük, most életre kel a fém a Pesti Vigadóban

A fémről azt gondoljuk, hideg és hajlíthatatlan. A Pesti Vigadó termeiben azonban izzik, lélegzik, sőt emlékezik. Laczák Géza és Zidarics Ilona közös tárlata két eltérő alkatú, mégis rokon szemléletű művész párbeszéde: az acélba gyűrt erő és az ezüstbe szőtt finomság találkozása.

A rogyasztásos technika egyik markáns példája Laczák Géza életművéből Fotó: Kurucz Árpád

A kilencvenes évektől azonban az ékszerkészítés felé fordult.

Zidarics Ilona finom ezüstszálakból fonja-szövi különleges ékszereit. Fotó: Kurucz Árpád

Testékszerei, fejdíszei és többfunkciós ékszerkompozíciói nem csupán kiegészítők, hanem a testhez idomuló, önálló plasztikák. Vékony ezüstszálakból fonja-szövi őket, helyenként rézhuzallal gazdagítva a felületet. A finoman szőtt struktúrák egyszerre idézik a textilművészet lágyságát és a fém szilárdságát.

A közös kiállítás ereje éppen ebben a kettősségben rejlik. Laczák acélba dermedt energiája és Zidarics ezüstbe szőtt intimitása ugyanarra a kérdésre ad eltérő választ: miként lehet a fém ridegségéből személyes, sőt lírai világot teremteni? A gyűrt felületekben és a finom hálókban ott vibrál az alkotás ideje, a kéz mozdulata, a türelem és a koncentráció.

A március 1-jéig látogatható tárlat hangulata egyszerre ünnepi és szemlélődő, több évtizedes alkotói fegyelem sűrűsödik benne.