Elhunyt a kortárs magyar plasztika egyik legeredetibb mestere

Életének 79. évében meghalt Kecskeméti Sándor Munkácsy-díjas keramikus- és szobrászművész – közölte az alkotó munkáit is bemutató Initio Arts & Design galéria. A kortárs magyar plasztika egyik legeredetibb, markáns hangú mestere távozott: művei az anyaggal folytatott párbeszédről, a forma fegyelméről és a belső feszültségek plasztikai megfogalmazásáról szóltak.

Kecskeméti Sándor keramikus- és szobrászművész Forrás: Facebook/Pécsi Galériák

Kecskeméti Sándor 1947-ben született Gyulán. Az ötvenes években családja Kaposvárra költözött, ahol szakkörökben bontakozott ki tehetsége, majd 1965-től fazekasságot tanult. 1967 és 1972 között a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán végzett, mestere Csekovszky Árpád volt. 1972-től Budapesten dolgozott önálló művészként.

Kecskeméti Sándor a kortárs magyar plasztika markáns hangú mestere volt (Forrás: Facebook/Pécsi Galériák)

Mester, aki az anyaggal folytatott párbeszédet

Pályája a hetvenes években a kecskeméti, siklósi és villányi alkotótelepek inspiratív közegében indult. A természetes anyagok iránti érzékenység, a formai fegyelem és a térbeliség iránti érdeklődés már ekkor meghatározta művészi gondolkodását. 

Munkásságának középpontjában az anyaggal való párbeszéd állt: a samott, a tégla és a bronz mellett a papír is fontos médiumává vált.

A bezártság formái, a feszültség szerkezetei

Korai plasztikáiban a bezártság és az emberi küzdelem motívumai jelentek meg. Kalodák, harcos alakok, zárt és tömör tömegek sűrítették formába a korszak társadalmi és egzisztenciális tapasztalatát. A hetvenes-nyolcvanas években kibontakozó sorozatai – Gyűröttek, Omlások, Monumentek – már a szerkezet és a bomlás, az egyensúly és a feszültség kérdéseit vizsgálták.

A hegyeshalmi határátkelő fogadóépületébe készült monumentális domborművei a magyar köztéri kerámiaszobrászat kiemelkedő teljesítményei közé tartoznak. Kompozícióit erőteljes stilizálás, architektonikus szemlélet és monumentalitásra törekvés jellemezte. Formanyelve egyszerre volt geometrikus és organikus, zárt és nyitott, súlyos és légies.

Európai horizont, saját hang

Alkotói gondolkodása szoros kapcsolatban állt a XX. századi európai szobrászat nagy alakjaival – Henry Moore, Eduardo Chillida és Constantin Brâncuși – mégis mindvégig megőrizte saját, karakteres hangját. A tömeg és az üreg dialógusa, a formák egymásra felelő rendje, a fény és árnyék szerepe nála nem pusztán stiláris eszköz volt, hanem belső törvény. A tépett, rétegzett papírmunkák ugyanezt a plasztikai gondolkodást sűrített formában jelenítették meg.

Tanár, alkotó, közösségi jelenlét

1982-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia tagja volt. 1987-től a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézetének tanáraként tevékenykedett, korábban, 1979 és 1985 között a Magyar Televízióban is dolgozott, ahol több produkció látvány- és díszlettervének megalkotásában vett részt. Számos alkotótelep és nemzetközi szimpózium résztvevője volt, Európában és a tengerentúlon egyaránt tartott kurzusokat.

Munkásságát több hazai és nemzetközi díjjal ismerték el: 1986-ban Bajor Állami Díjat, 1989-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott. Hosszú évtizedeken át Németország és Magyarország között élt és dolgozott. 

Köztéri művei Budapesten és világszerte több mint negyven helyszínen láthatók, a bajorországi Gundremmingenben pedig munkái egy település vizuális arculatát is formálták.

Tavaly novemberben nyílt életmű-kiállítása a pécsi m21 Galériában, a tárlat február 22-én zárul. Kecskeméti Sándor távozásával a magyar szobrászat egy olyan alkotót veszített el, aki az anyag mélyrétegeiből épített fel önálló, következetes és időtálló világot.

A Pécsi Galériák így búcsúznak tőle Facebook-oldalukon:

Nem tartozott a harsány jelenléttel élő művészek közé. Csendben, rendíthetetlen következetességgel dolgozott. Nem a siker ismétlésében, hanem a belső igazság keresésében hitt. Ez a magatartás ad erkölcsi tartást műveinek.