Érthetővé kell tenni, s közel kell hozni az emberekhez az Európai Uniót – sugallta nemrég Valéry Giscard D’Estaign, az uniós alkotmányt kidolgozó konvent elnöke. A francia államférfi szavai egyértelmű utalások voltak az EU alapdokumentumára, amelynek vezérmotívuma a közösség működésének leegyszerűsítése és a döntéshozatal demokratizálása lett. A szöveg megfogalmazói egyúttal célként tűzték ki az erőteljesebb közös fellépés megvalósítását, mind kül-, mind biztonságpolitikai ügyekben. Kérdés azonban, hogy e nemes célt mennyire szolgálja a második római szerződésként is emlegetett 325 oldalas irat, amelynek értelmezése olykor még maguknak a brüsszeli döntéshozóknak is főfájást okozott.
Az uniós együttműködést szabályozó alkotmányt pontosan ma délben látják el kézjegyükkel a huszonötök állam- és kormányfői, valamint külügyminiszterei, igaz, életbe lépéséhez néhány országban azonban még az állampolgárok akarata is kell. Az alkotmányról Magyarországon a parlament dönt.
A mai esemény ünnepi hangulatára komoly árnyékot vet, hogy az olasz fővárosba érkezett vezetők alig leplezett küldetése nem más, mint hogy a színfalak mögött újrakezdjék az alkudozást José Manuel Barrosóval az Európai Bizottság átalakításáról.
Út Rómába. Hosszú és rögös út vezetett 2002 februárjáig, amikor is a Valéry Giscard D’Estaign vezette konvent hozzáfogott a közösség alkotmányos szerződésének megalkotásához. A 2003 nyarán véglegesített alkotmányos szövegtervezet „atyjainak” reményei szerint a ma aláírandó dokumentum „új kezdetet” jelent. Magyarország számára fontos, hogy az alkotmány utalást tesz a kisebbségekre is, a kereszténység értékként történő említésének elvetése azonban sokak alapvető, a közösségbe vetett hitét rengette meg. (Gy. Zs.)
