Iraki fegyveresek augusztus 20-án túszul ejtették Bagdadban Christian Chesnot és Georges Malbrunot francia újságírókat szíriai sofőrjükkel együtt. Azonnal beindult a diplomáciai gépezet kiszabadításuk érdekében. Franciaország azt remélte, hogy az Irakban állomásozó koalícióval szembeni közismerten hűvös viszonya sikerrel kecsegtethet, szeptemberben részsikerekről is beszámoltak.
A múlt héten robbant az események közepébe egy bizonyos Philippe Brett, aki azt állította magáról, hogy tárgyalt a túszejtőkkel, sőt a fogva tartott újságírókkal is találkozott. Mint mondta, szabadulásuk Chirac és Bush megegyezésének függvénye. A bejelentésnek nagy visszhangja volt Franciaországban. A külügyminisztérium azonnal leszögezte, hogy Brett nem a kormány felhatalmazásával tárgyalt. A kormánypárti Didier Julia azonnal visszavágott, hogy igenis tud Brett küldetéséről, ő maga is a törvényhozás elnökének tudtával utazott a térségbe. A francia sajtó rögvest föltárta Julia és Brett pro-Szaddám múltját, határozott embargóellenes fellépésüket, no meg azt is, hogy Laurent Gbagbo elefántcsontparti elnök magánrepülőjén utaztak Damaszkuszba, nem először. Jól értesült források tudni vélik, hogy Brett tulajdonképpen egy libanoni–szíriai fegyverkereskedő üzletember, Musztafa Aziz meghívottja és Gbagbónak szánt további fegyver- és technológiai szállításról egyezkednek. Közben Julia beharangozta, hogy a túszok egy Brett által vezetett konvojjal Szíria felé közelednek, Damaszkuszban lélegzetvisszafojtva várták őket. Persze nem érkeztek meg, mert állítólag az amerikaiak megtámadták a konvojt, hat irakit megöltek, a többiek a túszokkal visszafordultak. Mindezt Greg Slavonic altábornagy, a koalíciós erők szóvivője határozottan visszautasította. Ezalatt az Europe1 rádió technikusai bemérték, hogy Brett nem Irakból, hanem Damaszkusz külvárosából nyilatkozott mobiltelefonon. A szövevényes, már-már rablómesébe illő helyzet tisztázására váratlanul Ammanba utazott Jean-Pierre Lafon külügyminisztériumi főtitkár, a legmagasabb rangú diplomata, akit a franciák az utóbbi időben a Közel-Keletre küldtek, mialatt Didier Julia a damaszkuszi nagykövettel, Jean-Francois Giraulttal tárgyalt, és többek között kijelentette, hogy „a térségben nyüzsögnek a pénzzel tömött bőröndöket cipelő intézkedők”. A francia sajtó feszegetni kezdte, hogy Szíria, habár saját polgára is túsz, most koppint a franciák orrára, mert szorgalmazta csapatai kivonását Libanonból, meg hogy a nemzetközi fegyverkereskedők képben léte a szunnita hadtest érdekeit szolgálná. Ráadásul a túszokról most már semmit sem tudni, így botránytól zengett a francia nemzetgyűlés első napja. Raffarin miniszterelnök válságstábot hívott össze, rendkívüli minisztertanácsi ülésen elemezték a kialakult helyzetet. A kormány hivatalos álláspontja továbbra is az, hogy Párizs „nem támogatta, nem hagyta jóvá Didier Julia képviselő elítélendő, sikertelen magánkezdeményezését”. A képviselőház kedd délutánra maga elé kérette az időközben hazaérkezett kormánypárti képviselőt, de a meghallgatás részleteiről nem nyilatkoztak a felek. Julia továbbra is fenntartja, hogy az inkompetens diplomácia és titkosszolgálat bűnbaknak akarja kikiáltani, Chirac és Raffarin meg azzal a kényelmetlen kérdésözönnel kényszerül szembenézni, ami azt firtatja: miként lehet, hogy állítólag nem tudtak a partizánakcióról, ha állításuk szerint percrekész információt kaptak a túszokkal kapcsolatos minden mozdulatról?
A túszdráma jól jött a ellenzéknek, mert háttérbe szorult az európai alkotmány vitája, de a kormánypártnak is, mert eltereli a figyelmet Kerry franciaellenes kirohanásáról.
origo.hu
Kiakadtak Azahriah rajongói
