Célkeresztben az MNB

Az Európai Bizottság (EB) tegnapi jelentéstervezetében alaposan elmarasztalta az Európai Unióhoz csatlakozott tíz új tagállamot, mert az új uniós országok egyike sem biztosít kellő politikai függetlenséget jegybankjának. Lényegében ezzel függ össze az Európai Központi Bank (EKB) 2004. évi konvergenciajelentése is, amely szerint a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénynek az MNB intézményi függetlenségét és a monetáris tanács tagjainak személyi függetlenségét érintő bizonyos rendelkezései a jelentés szerint nincsenek összhangban a szerződéssel és az alapokmánnyal. Tegnap egyébként nemcsak Brüsszelben, hanem Budapesten is tetőfokára hágott az MNB körüli aktuálpolitikai cirkusz: megkezdte a tárgyalásokat az Országgyűlés költségvetési bizottsága a múlt héten három kormánypárti képviselő által benyújtott, a monetáris tanács tagjainak kinevezési gyakorlata módosítását célzó törvényjavaslatról. A tudósítások szerint a parlamenti egyeztetés eldurvult hangnemben folyt.
De vissza a bevezetőben említett uniós jelentésre! Az EB megállapítása szerint a magyar kormány vonatkozó törvénymódosítási tervei csak tovább rontják a helyzetet – olvasható ki az anyagból. Az Európai Bizottság mint a legfontosabb döntéshozó testület arra is felhívja a figyelmet, hogy az ügy, mármint a kellő politikai függetlenség elmaradása nemcsak Magyarország – tegyük hozzá: amúgy is megtépázott – hírnevének árt, hiszen az eurokonform jegybanktörvény tulajdonképpen feltétele a majdani eurócsatlakozásnak. S most itt oszlassunk el egy tévhitet: a közös nyugati fizetőeszköz bevezetésének közpolitikai erőltetése nem az Orbán-kormányhoz fűződik, s nem is a jelenlegi parlamenti ellenzék tematizációs kísérlete. Az euró mielőbbi átvételét korábban tudniillik a Medgyessy-kormány, sőt maga a bukott kormányfő tartotta vonzó perspektívának, ám a baloldali kabinet azóta már letett az euró gyors bevezetéséről. Ennek pedig prózai oka van: az euró meghonosításának gazdasági követelményeit hazánk nem tudja produkálni. Magas a költségvetési hiány, felpörgött az infláció, és a tetemes államadósság miatt a helyzet bizony kedvezőtlen. Jelenleg egy feltételt tudunk teljesíteni: az államadósság mértéke még a bűvös 60 százalékos mérték alatt van, ám az elmúlt években vészesen megközelítettük ezt a kritikus határt. Az említett kormányzati döntés által okozott gazdasági kár ugyanakkor jelentős, hiszen a világ szemében gyakorlatilag egy saját magunk által tett vállalást sem tudunk teljesíteni. Csak 2010-től fizethetünk Magyarországon nyugati valutával. Persze csak optimális esetben; szakértők, kutatóintézetek és bankok szerint ugyanis már a 2010-es dátummal is gond van. Alapkérdés tehát, hogy mi okozza a problémát – immár Brüsszelben is – a jegybanktörvény módosítása kapcsán, s a monetáris politika számára mit is jelent majd a vonatkozó jogszabály megvariálása. A kérdésre csak úgy tudunk válaszolni, ha megismerjük az előterjesztés főbb tartalmi pontjait.
1. A jegybanktörvény módosításával az eddigi 7-9 főről 9-11 főre bővítené a monetáris tanács tagjainak létszámát a parlamenthez benyújtott törvényjavaslat.
2. A monetáris tanács elnöke továbbra is az MNB elnöke, az MNB alelnökei közül azonban a javaslat elfogadása esetén csak a monetáris politikáért felelős alelnök maradhatna tagja a tanácsnak – míg jelenleg valamennyi alelnök tag.
3. A monetáris tanács évente az első ülésen elnökhelyettest választ. A jegybankelnök az indítvány szerint a további tagok közül négy kinevezésére, illetve felmentésére tehetne javaslatot, amelyet a miniszterelnök terjesztene a köztársasági elnök elé. A többi tag esetében a javaslattétel a miniszterelnök joga lenne – jelenleg a jegybankelnök tesz javaslatot a tagokra.
4. Az MNB legalább három, legfeljebb öt alelnökének kinevezésére, illetve felmentésére továbbra is az MNB elnöke tesz javaslatot – ám azt a miniszterelnök terjeszti a köztársasági elnök elé. A törvényjavaslat módosítaná az MNB elnökének – ezen keresztül az alelnököknek és a monetáris tanács tagjainak – a keresetét is, amely jelenleg a tényleges inflációhoz igazodik, a módosítás elfogadása után azonban a tervezett inflációhoz szabnák.
5. Az MNB-nek a javaslat szerint a jövőben gyakrabban és több adatot kell szolgáltatnia a pénzügyminiszter számára. Módosulnak azonban a vagyonnyilatkozat megtételével kapcsolatos rendelkezések is.
Hogy még kerekebb legyen a kép, vessük össze a jogszabály módosításával kapcsolatos véleményeket is. Természetesen pró és kontra. Járai Zsigmond, az MNB elnöke szerint a kormánynak nem szabad támogatnia az előterjesztést. Véleménye szerint a törvénymódosítás célja az MNB függetlenségének csorbítása. Egy európai uniós tagállamban elfogadhatatlan módszer a jegybanktörvény módosítása, ha a kormány nincs megelégedve a jegybank, illetve a monetáris tanács döntéseivel, s az alapkamat csökkentését, illetve gyengébb forintárfolyamot kíván – hangoztatta.
Hasonló véleményt fogalmazott meg Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, aki a nyilvánosság előtt fejtette ki, hogy a jegybanktörvény módosítása rossz üzenet a piacnak, és rossz alkotmányossági precedenst is teremt. Varga Mihály volt pénzügyminiszter szerint a javaslat törvénysértő; túlmutat az alkotmányos kereteken, hiszen közvetlen állami beavatkozást akar elérni a monetáris tanács és az MNB működésébe, semmibe véve az intézményi függetlenséget. A tervezet két benyújtója nem tartja a jegybank függetlensége elleni támadásnak a törvénymódosítási javaslatot. Bőhm András, a szabad demokraták országos tanácsának tagja és Göndör István, az MSZP frakcióvezető-helyettese a témában kifejtették: a kormány és az MNB közötti jobb és koordináltabb együttműködésre törekszenek. Kolláth György alkotmányjogászt a törvényjavaslat a Szász Károly PSZÁF-elnök leváltását lehetővé tevő törvénymódosításra emlékezteti.
Azt a következtetést vonhatjuk le tehát, hogy aktív gazdaságpolitika, illetve jelentős koncepcióváltás helyett a kormány az MNB-t s annak elnökét vette célkeresztbe. Ráadásul az elmúlt két évben megismert gazdaságpolitika inkább a megszorítások eszközét alkalmazza, mintsem az államháztartás egyensúlyának megteremtésével ügyelne arra, hogy a gazdasági növekedés ne essen drámaian vissza. Mellesleg a kormány nemcsak törvénysértő módon tüzel az MNB-re és Járai Zsigmondra is, hanem felettébb helytelenül, hiszen – a kamatszínvonal, az infláció mértéke, az államháztartási és az államadósság szempontjait tekintve – egy jegybanktörvény-módosítás aligha lehet a félretervezett gazdaságpolitikai helyzet kulcsa vagy megoldása.
A jelek szerint egyébként nem is ez a fontos. Csak az, hogy kik a szereplők.