Célkeresztben az utasszállítók

Az elmúlt hetekben megszaporodtak az utasszállító repülőgépeket és légitársaságokat érő fenyegetések, ami miatt számos járatnak idejekorán meg kellett szakítania az útját, hogy bombakeresésnek vessék alá. Bár az utóbbi esetek vaklármának bizonyultak, a beszlani mészárlás előjátékaként felrobbantott két orosz Tupoljev esete még élénken él a biztonsági szakemberek emlékezetében.
Találtak bombának látszó tárgyat egy ausztrál belföldi járaton, aztán telefonos fenyegetés miatt egy New Yorkba tartó görög utasszállítónak kellett leszállnia Londonban. Bár a 301 utasnak nem görbült a haja szála sem, s a stanstedi reptéren lefolytatott átvizsgálás során sem találtak robbanószerkezetet, azt túlzás lenne kijelenteni, hogy életüket nem fenyegette veszély. A brit királyi légierő Tornado vadászgépei ugyanis közrefogták a fővárosban leszállni készülő utasszállítót, és hivatalos közlés szerint „készek voltak arra, hogy lelőjék”. Bár eljárásaik nagyon kifinomultak, s az erre vonatkozó döntési mechanizmusban számos feltételnek kell teljesülnie a tűzparancs kiadásához, hibák előfordulhatnak, és ez tragikus esetben több száz utas halálához vezethet.
Az Olympic légitársaság gépének esete kapcsán a brit sajtó ismét górcső alá vette a szeptember 11. óta átalakított brit biztonsági eljárásokat és terveket. A nemzeti készültséget adó vadászgépek személyzetének kiképzésében külön hangsúlyt fektetnek a fenyegetett vagy furcsán viselkedő civil repülőgépek elfogására és kísérésére. Ilyen helyzet nemcsak akkor állhat elő, ha a gépet eltérítik, hanem akkor is, ha bomba robban a fedélzetén. A megsérült gép irányíthatatlanná válhat, és lakott területekre zuhanhat. Egy ilyen gép lelövésével is további életeket menthetnek meg – szól az indoklás. Bár az eljárások egyes részleteit azok sebezhetősége miatt titokban tartják, a híres Jane’s kiadóvállalat szállítással foglalkozó szakértői szerint a kommunikációs csatornák lehetővé teszik, hogy ilyen helyzetben maga Tony Blair kormányfő vagy Geoffrey Hoon védelmi miniszter döntsön. Mivel adott helyzetben a döntésnek rendkívül gyorsnak kell lennie, elképzelhető, hogy ilyen esetekben a légierő parancsnoka vagy a légvédelem ügyeletes főtisztje adja ki a tűzparancsot. Mivel a történésekről először a kísérő vadászgépek pilótái értesülnek, ezért nem lehet kizárni, hogy a terrorakció nyilvánvaló megkezdésekor – például ha a gépet zuhanásban egy településre irányozzák – nyomban cselekedhetnek maguktól.
Az utasszállítókkal végrehajtott terrorakciókkal szemben azonban az elmúlt három évben foganatosított intézkedések sem lehetnek teljesen hatásosak. Erre jó példa volt az Olympic egy másik New York-i járatának esete, fedélzetén 295 utassal. Ezt a repülőt már Írország felett érte a bombafenyegetés, melynek nincsenek vadászgépei, így semmi esélyük nem lett volna egy terrorakció elhárítására. Mindazonáltal egy jól működő légvédelmi rendszer sem képes a megfelelő ellenlépésekre, amennyiben a gépeltérítés vagy
-robbantás a fel- és leszállási fázisban történik. Számos nagy forgalmú repülőtér megközelítési útvonala sűrűn lakott területek felett van kis magasságban, ahonnan a bombává vált utasszállító néhány másodperc múlva becsapódhat. A sors furcsa fintora, hogy többek között éppen Washington van kitéve ilyen veszélynek. A Reagan nemzetközi repülőtér leszállópályájára ugyanis a Fehér Ház közvetlen közelében fordulnak rá az utasszállítók.