Mintha nagyon meg szeretnék tartatni és tartani a tüntetést a Terror Háza előtt. Egyrészt a kis újnyilas csoportocska kötelezte el magát a demonstráció iránt, másrészt viszont mintha a jelenlegi kormányzó erőknek is megtetszett volna az ötlet. Se az igazságügy-miniszter, se a mostani miniszterelnök nem látja lehetőségét a tiltásnak. Olyannyira nem, hogy mintegy konkurálva Bácsfi Dianáékkal, a szocialisták is fel akarnak vonulni egy kis ellentüntetésre.
– Nehéz helyzetben van a koalíció. A kormányválság után, az új miniszterelnök hivatalba lépésével rendkívül sok bizonytalansági tényezővel kell számolniuk. Bizonytalanság van a társadalomban is, ami nem csoda, hiszen az új miniszterelnököt még alig ismerik, még azt sem tudják, milyen kormányzásra számíthatnak, üzenetei pedig olyan kuszák és ellentmondásosak, hogy nem tudnak eligazodni rajtuk. Mindezek miatt politikailag nagyon erős üzenetre van szüksége a koalíciónak. Részint olyanra, amely a két koalíciós partnert öszsze tudja tartani, másfelől pedig olyanra, amivel az egykori szavazóbázist erősítik meg. Egyetlen olyan hívószót találtak, amivel ezeket a tömegeket tizenöt éve mozgósítani tudják, és ez az antifasiszta harc. Ezért jön kapóra a kormányzó pártok számára ez a maroknyi újnyilas, akik amúgy a demokráciára, a demokratikus intézményekre semmilyen veszélyt nem jelentenek. A társadalomban van elég erő ahhoz, hogy néhány tucat, ordas eszméket hirdető személy felvonulását elbírja.
– Még a külső szemlélő számára is szembeötlő, hogy az a rendőrség, amely ellentmondást nem tűrő módon oszlatott fel minden be nem jelentett megmozdulást, illetve a közlekedés aránytalan sérelmét látta fennforogni mégoly eldugott helyek esetében is, mint Medgyessy Péter lakóházának utcája, milyen kényes lett a gyülekezési jog szabad gyakorlása iránt, amint egy szélsőjobboldali kis társaság akciójáról van szó.
– Felmerül a kérdés: vajon az a rendőrség, az a kormányhatalom, amely több esetben a legkomolyabb szigorral, szinte brutalitással lépett fel, a jelen helyzetben ezt miért nem teszi meg? Emlékszünk, hogy amikor egy fiatalember Medgyessy Péterre megjegyzést tett, azonnal elvitték, letartóztatták, és perbe fogták. Azt a másik fiatalembert, aki az önkényuralmi jelképeket egy ironikus plakáton mutatta fel a kormányfőnek, szintén azonnal elvitték, és eljárást kezdeményeztek vele szemben. Nem olyan régen történt, hogy egy polgári körös nyomtatvány sokszorosítását már a xeroxozóban leállították, sőt a rendőrség ott azonnal megjelent, és az iratot törvénytelenül elkobozta. Mindezek fényében tényleg érthetetlen, hogy a szélsőjobboldaliak miként randalírozhatnak nyilaskeresztes plakátokkal a Nyugati pályaudvar előtt, és hogy miként jelentheti be felelősségre vonás nélkül egy zavaros fejű fiatal nő, hogy ő nyilaskeresztes plakátokkal fogja beteríteni a várost. Felmerül az a kérdés is, hogy honnan van ennek a társaságnak ennyi pénze. A plakátnyomtatás nem két fillér. Remélem, a rendőrség kinyomozza, kik állnak mögötte, kik támogatják anyagilag, hiszen nehezen hihető, hogy a tanulmányi ösztöndíjból futja a nyomdai költségekre. A helyzet egyértelmű: egy egész ország tudja, hogy mire készülnek, és mivel nyilvánvalóan tiltott önkényuralmi jelképről van szó, a rendőrségnek tennie kellene a dolgát. Nem lehet nem észrevenni, mennyire kapóra jön a „kormányváltó kormánycsapatnak” ez az ügy. Nem lehet nem észrevenni, hogy az MSZP mindenképpen fasisztaellenes tüntetést akar szervezni. Az antifasiszta kártya pedig nem jolly joker, s szomorúsággal tölt el, hogy újra és újra ehhez az eszközhöz folyamodnak.
– Lehet még nálunk náci veszély? Az ember azt gondolná, hogy nem állunk olyan rosszul az egy négyzetkilométerre eső elenyésző számú fasiszta dolgában, ha uniós összehasonlításban is csupán ilyen kis csoportot sikerült verbuválni. Ráadásul olyan vezetővel, akinek az apja a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főtisztje.
– Ugyan van nálunk elég baj, amiről beszélni kellene, de fasiszta veszély az hál’ isten nincsen. Ennek a maroknyi csoportnak minden egyes mozdulatát ismernie kell a nemzetbiztonsági szolgálatnak. Ha nem így van, akkor alkalmatlanok a feladatuk ellátására. Ami ez ügyben történik, az a demokratikus charta óta jól bevált recept felelevenítése, vagyis: végy egy maroknyi újnyilast, hevítsd addig, míg fasiszta veszéllyé sűrűsödik, préseld össze a jobboldalt velük, és tálald úgy, hogy lépni kell, mert ki tudja, milyen ordas eszméktől kell megóvni Magyarországot. Pedig akik ismerik a történelmet, azok pontosan tudják: a nácik nem így támadnak. Nem kérdezik meg a riportert, hogy „lendítsek?” A forgatókönyv unalmas, remélem, hogy a magyar választópolgár nem dől be ennek a nyilvánvaló provokációnak. Megkérdezheti az embereket az utcán, a zöldségesnél, bárhol. Ez egy politikai bohózat, elég rossz előadásban. A múzeum ezért tart zárva október 15-én. Nem akarjuk ugyanis lehetővé tenni, hogy a tüntetések idején vagy apropóján bárki bejöhessen az épületbe, aki a nyilas és kommunista diktatúrák áldozatainak emlékét bemocskolhatja. Helyette aznap délelőtt tíz órától tudományos konferenciát rendezünk a XX. Század Intézetben a nyilas párt hatalomátvételéről, ideológiájáról. Egyrészt a hatvanadik évforduló kapcsán szeretnénk tudományos diskurzust folytatni arról, hogy kik is voltak a nyilasok, milyen bűnöket követtek el. Másrészt pedig erre a mesterségesen felpumpált „újnyilas veszély” kihívásra kívánunk adekvát választ adni.
– Sokak szerint kezd már tragikomikussá válni, hogy a valóságtól függetlenül sokadszorra melegítik fel a szélsőjobboldali veszélyt. Politológusok számára izgalmas feladat lenne kideríteni, miért hagyatkozik erre az egyre kevésbé meggyőző félelemgerjesztésre időről időre a magát baloldalként meghatározó politikai formáció. Mi lehet az igazi ok?
– Az, hogy nincs új üzenet. Van egy teljesen kiürült neoliberális politikát folytató Szabad Demokraták Szövetsége, amelyben az alapító atyáknak már írmagja sem maradt, s amelyről mára végképp nem lehet tudni, hogy mi különbözteti meg az MSZP-től. Aztán van egy szocialista párt, amelynek miniszterelnöke olyan neoliberális politikát hirdetett meg, amelyben demagóg módon ugyan az igazságos elosztásról beszél, miközben még ugyanazzal a lélegzettel azt is mondja, hogy a költségvetési hiányt csökkenteni kell. Kétségbe vannak esve, mert nem találnak hívó szavakat, amelyekkel a rendkívül heterogén és egyre fogyatkozó választói bázisukat mozgósítani tudnák. Mint már mondtam, egyszerűen nem találnak más üzenetet, mint az antifasiszta harc meghirdetését. Egyszer pedig már be kellene végre fejezni a második világháborút. Tiszta és egyértelmű kommunikációs üzenetek kellenének. Mert hiába mondja azt a miniszterelnök a televíziós műsorban, hogy ötezer forint nagy pénz, s azt ígéri, hogy ennyivel több marad az emberek zsebében havonta. Az ő szájából ugyanis ez a kijelentés nem hangzik hitelesen. Az embereknek szokniuk kell még, hogy egy újgazdag, a rablóprivatizációban az állammal kötött üzletekből milliárdossá vált szegénységpárti miniszterelnök szájából emésszék meg a társadalmi igazságosság hirdetését. És hiába van valakinek ötezerrel több az egyik zsebében, ha a másikból tízezerrel többet kell kiadnia. Az igazi gond az, hogy valójában nincs program, csak állandóan változó gondolatkísérletek, amelyek mögé nem lehet felsorakoztatni még egy fél országot sem, márpedig egy miniszterelnöknek mindig egy egész országot kell képviselnie.
– Arra gondol, hogy a szélsőségek elleni küzdelem napirenden tartása jobb híján programpótléknak is megfelelhet?
– A fasiszta veszéllyel való riogatás, a kérdés állandó előtérbe tolása elfedni látszott, hogy nem voltak képesek egy olyan üzenetcsoportot kialakítani, amely mögé politikai erőt tudtak volna gyűjteni. Medgyessy Péter elképzelése, a nemzeti közép legalább szavakban tetszetős program volt. Gyurcsány Ferenc azonban azt mondja: el kell felejteni a korábbi programot. Büszke és erőteljes baloldalról beszél, és csak az ország egyik feléhez szól. Emlékszünk még: az ellenzéket árnyékállam kiépítésével vádolta, és már akkor deklarálta, hogy a kard ki kard politikájának híve. Ezzel az agreszszivitással azonban csak a baloldal militáns magját lehet aktivizálni, a többség ott is józanodik.
– Ha már említette a baloldali szavazók megnyerését, lassan a feledés homálya borítja, hogy Gyurcsány Ferenc nem is olyan régen még a nyilaskereszthez, horogkereszthez hasonlóan betiltott vörös csillag rehabilitálása mellett kampányolt a kormány tagjaként.
– Ha jogkövető magatartást várunk el az állampolgártól, akkor az is fontos lett volna, hogy a jelenlegi miniszterelnök más szocialista képviselőkkel együtt ne akarjon rehabilitálni semmiféle önkényuralmi jelképet, tehát a vörös csillagot se. Ez az ország megszenvedte a sarló-kalapácsos, vörös csillagos időket. Nagyon sokan élnek még azok közül, akiknek a gyomra összerándul, ha meglátják a vörös csillagot. Tehát az, aki egy egész országot akar képviselni, nem teheti meg, hogy nyíltan és egyértelműen csak a társadalom egy részének érzékenységére figyel.
– Mivel magyarázható – hogy stílszerűek legyünk – az a kitartás, ahogy mániákusan összemossák a szélsőjobboldalt a polgári jobboldallal?
– Bizonyos politikai erőknek az a céljuk, hogy a másik felet kitolják a szélre, és ezáltal benyomulhassanak középre, mert csak onnan lehet a választásokon nyerni. Elemi érdeke a baloldalnak, hogy a jobboldalt szélsőségesnek állítsa be, a jobboldalnak viszont alapvető érdeke, hogy mindezt ne tűrje el. Ne tűrje el, hogy kiszorítsák középről, mert hiszen a centrumban van, és mindig nagyon erős határvonal választotta el a szélsőjobbtól. A baloldal viszont nagyon sok helyen együttműködik a baloldali szélsőségekkel. Az MSZP Baloldali Tömörülés platformjának vezetői ott vannak az MSZP funkcionáriusai között, s nyíltan próbálják a sztálini, rákosista, kádári terrort kedvező megvilágításba helyezni, olykor a magántulajdon ellen is ágálnak. Leplezetlenül jelennek meg tehát olyan gondolatok a szocialistáknál, amelyek leginkább a szélsőbalra jellemzőek.
– A jelek szerint viszont nekik nem Bácsfi Diana az igazán veszélyes ellenség, hanem aki mérsékelt, polgári gondolkodású…
– A politikai weimarizáció alaptézise szerint elsősorban a szélsőségeseket kell helyzetbe hozni és a középet lehetetlenné tenni. Ha ugyanis a mérsékeltek egymással szót tudnak érteni, akkor azok, akik abból élnek, hogy egymás ellen uszítják a táborokat, elvesztik a kenyerüket. Számukra ezért megengedhetetlen, hogy a különböző elképzeléseket valló mérsékeltek szóba álljanak egymással. Mert ők abban érdekeltek, hogy minél hermetikusabb határvonal legyen, minél jobban lehessen a szélről bekiabálni. Mi azonban egy élhető országban vagyunk érdekeltek, egy olyan országban, ahol mindenki kiáll a véleménye mellett, mégpedig kulturáltan, érvekkel, s nem a másik leverésével.
– Hiánypótlásként mit tesznek a Terror Háza kiállításain túl annak érdekében, hogy az emberek tisztán lássanak a nyilasok rémtetteit illetően?
– Ezért szervezzük ezt a mostani konferenciát is. Mi voltunk az elsők, akik nyilatkozatban ítéltük el a tervezett újnyilas demonstrációt, és megpróbáltuk elérni, hogy menjenek máshová tüntetni. A múzeumot azért hoztuk létre, hogy a múlt sötét árnyait bezárjuk a falak mögé, hogy onnan ne szabadulhassanak ki többé. Ha a Magyar Köztársaság kormánya úgy gondolja, hogy Bácsfi Diana rendőri kísérettel elvonulhat idáig, mert ez nem sérti a közlekedés rendjét, akkor ám legyen, de ezért a felelősség nem minket terhel. Felvonulnak más országokban is szélsőjobboldali tüntetők – sokszor sokkal többen –, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ezt a maroknyi szélsőségest is elviseljük.
– Mi történik akkor, ha abszurd módon koszorúzni akarnak a Terror Háza falán?
– Nem tehetik meg. A ház falát installáció veszi körül, amely az auschwitzi koncentrációs táborra emlékeztet, hiszen a holokauszt hatvanadik évfordulóján egész évben azokra a magyar áldozatokra emlékezünk, akiket a náci gyilkosok elpusztítottak. Ezt az installációt pedig meg kell védeni.
– Ami viszont a rendőrség feladata…
– Természetesen. Ezért is kértük a főkapitány urat, biztosítsák a kegyeleti drótsövény védelmét, amit már meg is tettek. A ház falán két emléktábla van, mindkettő az áldozatok emléke előtt tiszteleg. A nyilasok egyiknél sem tudnának bármit is elhelyezni. Ezúton is kérem őket még egyszer, a nyilasok áldozataira is emlékező épületnél ne éltessék a gyilkosokat.
origo.hu
Bán Mór kis híján megnyerette Hunyadival a rigómezei csatát
