Október 23-ára virradóra, 73 éves korában váratlanul elhunyt állandó külső munkatársunk, Nagy J. Lambert. Az 1956-os forradalomra emlékező összeállításunkban még terjedelmes cikkben foglalkozott az emigrációt választó magyarokkal. Ez volt az utolsó írása. Szenvedélyes kutatója volt újkori magyar történelmünknek, aki előítéletek nélkül, mindig a tények, a valóság szemszögéből igyekezett eljutni az összefüggések megértéséhez. Ezt példázta Tököl, 1956, Kivégzettek, Kossuth tér, 1956, vagy Magánlevelek Rákosihoz című könyve is, amelyekben társszerzőséget vállalt. De 1989 óta megszámlálhatatlan cikkben és tanulmányban foglalkozott az 1945 utáni magyar történelemmel. Az életet nagy bölcsességgel szemlélő székely ember volt, derűs életfelfogással és bámulatos munkabírással. Kutatási eredményeivel a történészek elismerését is kivívta. Példát mutatott arra, hogyan lehet és kell a különböző életfelfogású emberek között hidat építeni. Tele volt tervekkel, kutatási programokkal, mindig számítani lehetett arra, hogy valami meglepő dokumentummal rukkol elő. Halála fájdalmas veszteség nemcsak az olvasóknak, hanem mindazoknak, akik még hisznek a tisztesség erejében. (K. A.)

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség