Három európai államban, Németországban, Olaszországban és Dániában ültek tavasszal a vádlottak padjára a világhálón zajló illegális cserebere nagyágyúi. Az illetékes hatóságok azokra a felhasználókra csaptak le, akik nagy mennyiségben kínálták és fogyasztották is a szerzői jogokkal védett alkotásokat. Az akció hatására átmenetileg visszaesett a feketepiac, ám a kezdeti riadalom múltán a fájlcserélés korábban soha nem látott forgalmi eredményeket produkált. A jogvédők ezért újból lecsaptak, s az akciósorozat második epizódjában Ausztriában, Franciaországban és az Egyesült Királyságban is perek sokaságát indították olyan magánszemélyek ellen, akik az interneten nagy számban és jogellenesen terjesztettek hangfelvételeket: a hangfelvétel-kiadókat képviselő helyi érdekvédelmi szervezetek összesen 459 személy ellen léptek fel.
Ez azonban még csak a kezdet, folytatás a közeljövőben várható – tette közzé fenyegetését a hangfelvétel-kiadók nemzetközi szervezete, az IFPI, hozzátéve: az elkövetkező hónapokban sorra kerülhetnek a többi európai állam internetezői is. A nemzetközi szövetség ugyanakkor közleményében hangsúlyozta, hogy nem az „egyszeri felhasználókat” célozták meg a perekkel, hanem azokat, akik hatalmas mennyiségben töltöttek fel zeneszámokat, albumokat, sőt egész gyűjteményeket a világhálóra, s ezzel komoly kárt okoztak a jogok tulajdonosainak, hiszen gyakorlatilag szellemi terméküket tulajdonították el. Az IFPI szóvivője hangsúlyozta, hogy a nemzeti szervezetek ezt a lépést végső megoldásnak tekintik, mivel az akciósorozatot hoszszadalmas felvilágosító kampány előzte meg.
„Több mint egy évet töltöttünk a zeneiparnak okozott kár tudatosításával, miközben számtalanszor figyelmeztettünk a lehetséges jogi következményekre is minden létező fórumon. Immár elértük azt a pontot, amikor a jog kényszerítő erejével kell élnünk. Ma már a zeneszerető internetezők online vásárolhatják meg azt, amire vágynak, nem szükséges, hogy illegálisan cserélgessenek” – olvasható a nemzetközi szervezet közleményében.
A jogi fellépésben élenjáró Amerikai Hanglemezkiadók Szövetsége, a RIAA 2003 szeptembere óta 5700 magánszemély ellen indított polgári jogi pert az Egyesült Államokban, míg Európában az idén március óta összesen 650 per kezdődött. Szakértők szerint a kártérítési eljárások első hulláma sikeres volt: a kampánynak tudják például be a legnépszerűbb fájlcserélő program, a Kazaa használatának 20 százalékos visszaesését, valamint azt is, hogy egyre többen használják a legális lehetőségeket, vagyis az online zeneáruházakat. Az ingyenes zenekereskedelem ugyanakkor még mindig hatalmas összegekkel rövidíti meg a kiadókat: csak Franciaországban például 2004 első fél évében 22 százalékkal csökkent a CD-k és kazetták értékesítése, míg Dániában az elmúlt három évben a hanghordozók legális forgalmazása felére esett vissza.
– Azokban az országokban, amelyekben a felhasználókat perbe fogták, széles repertoárt kínáló legális online zeneáruházak működnek, ahonnan bárki letöltheti a számára kedves zeneszámot, persze pénzért – nyilatkozta dr. Musinger Ágnes, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetéségnek (Mahasz) ügyvezető igazgatója. – Magyarországon egyelőre még a szárnypróbálgatásnál tart az első ilyen jellegű zeneáruház, a zeneszámokhoz történő online hozzáférés egyelőre tehát csak korlátozottan valósult meg. Amint azonban a széles választékot kínáló, sokak számára elérhető zeneáruház megkezdi működését, a Mahasz is csatlakozni fog a nemzetközi kampányhoz. Addig a többi közös jogkezelő szervezettel (Artisjus, EJI, Filmjus, Hungart) együtt felvilágosító kampányt kívánunk kezdeni a szerzői jog által védett művek jogszerű online felhasználásának módjáról és feltételeiről.
A másik oldal, tehát a fájlcserében részt vevő számítógépes felhasználók természetesen merőben másként ítélik meg a helyzetet. Szerintük igazságtalan és jogsértő is, hogy egy olyan független és senki által sem birtokolt szabad területen, mint az internet, egyes szervezetek a felhasználók birtokában lévő, egyszer már megvásárolt művészeti alkotás további sorsáról akarnak határozni. A fájlcserélők úgy vélik: az a zenei anyag, amelyet a használók feltöltenek a világhálóra, már a tulajdonuk, hiszen megvásárolták, fizettek érte, vagyis azt tesznek vele, amit csak akarnak.
Az agyafúrtnak és talán még logikusnak is tűnő érvelés azonban zátonyra fut: a fájlcserélő hálózatokon fellelhető irdatlan mennyiségű hanganyag többsége magából a fájlcserélésből és nem legális vásárlásból származik. Vagyis még ha elfogadjuk is, hogy a CD-t vásárló személy feltöltheti a lemezen található dalokat a világhálóra, azok, akik tőle szerzik meg az albumot ingyen, már nem hivatkozhatnak a magántulajdon szentségére.
A statisztikák mégis azt mutatják, ismét egyre többen csatlakoznak valamelyik illegális hálózathoz. Magyarországon a felhasználók akár az USA-ban már kifejezetten lebukásveszélyesnek tartott Kazaa-t is nyugodtan használhatják, a két számítógép „személyes” kapcsolatára építő, úgynevezett p2p hálózatokon pedig jelenleg semmiféle ellenőrzés sincs, talán, mert a „csupán” néhány ezres felhasználói táborral rendelkező társaságokat a lemezkiadók nem tartják kiemelkedően veszélyes ellenfeleknek.
Ilyesféle hálózatokat leggyakrabban a különféle egyetemi-főiskolai kollégiumok közössége kezd működtetni, mivel ezekben az intézményekben a megfelelő sebességű internetkapcsolat és a számítógépes eszköztár is rendelkezésre áll. (Mint emlékezetes, az idén áprilisban az FBI irányításával tartott nemzetközi razzia során az egyik budapesti műszaki felsőoktatási intézmény kollégiumában tartóztattak le PC-s kalózokat, s foglalták le a helyszínen az illegális kereskedelemben használt számítógépeiket.) A fiatalok amolyan Robin Hood-os hangulatban – amit a nagy hatalmú, gazdag lemezkiadóktól elveszünk, azt szétosztjuk a szegény, mezei felhasználók között – üzemeltetik az úgynevezett hubokat, vagyis a fájlcserélők találkozását lehetővé tevő központi számítógépeket. S miközben filmek, zenék, videoklipek százezres számban cserélnek gazdát – az egyik legnagyobb magyar hálózaton átlagosan 5000 tag 250 terrabájtnyi adatot hoz össze a nap minden pillanatában –, a külső szemlélő mindebből csupán annyit lát, hogy néhány internetező kedélyesen cseveg egymás között. A hubok tulajdonosai ugyanis állítják: jelen pillanatban sem a két felhasználó közötti adatforgalom tényét, sem a köztük cserélődő digitális tartalmat nem lehet ellenőrizni. A hubok felderítése egyébként sem tartozik az illetékes szervezetek napi gyakorlatához, mert a letöltőszoftver alkalmazása és a kapcsolódási cím megadása is legalább alapszintű számítástechnikai tudást feltételez. Így aztán a honi fájlcserélők egy ideig még egészen bizonyosan nyugodtan bővíthetik a feketepiacról származó gyűjteményüket.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
