Étkezni is meg kellene tanulnunk

–
2004. 10. 01. 17:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Napjainkban a kóros soványságot és a falási rohamokkal tarkított tünet-együttest sokan betegségnek tartják. Valójában nem az. Sokan, sokféleképpen írnak róla, miképpen lapjuk cikkei is (Farkas Adrienne: Hasi panaszok, Pósa Tibor: Dagadó bomba, Magyar Nemzet Magazin, augusztus 28.).
2001-ben az akkori kormány létrehozta a népegészségügyi programot. Az egészséges életmód és táplálkozás megismertetése ügyében nagy előrelépés volt a népegészségügyi tárcaközi bizottság létrehívása, amelynek legfontosabb döntése az Egészséges nemzetért népegészségügyi program megszervezése, valamint több, számtalan alprogramokból álló szakmai keretprogram bevezetése volt. A keretprogramok pontosan körvonalazták a legfontosabb szakmai szempontokat. Az Orbán-kormány által indított Egészséges élet programot a Medgyessy-kormány átkeresztelte Johann Béla programra, végül a 46/2003. országgyűlési határozat kimondta, hogy azt végre kell hajtani.
A Medgyessy-kormány 2003. május 22-én fogadta el az iskolai egészségfejlesztési normatívát úgy, hogy az Egészséges ifjúság programban foglalt négy alapfeladatot már szakmai ellenőrzés mellett kell végrehajtani. A négy feladatkör (az egészséges táplálkozás megvalósítása; a minden gyermek számára elérhető mindennapi testmozgás; a gyermekek személyiségi fejlesztése; az egészségtan oktatása) önmagában is tükrözi, hogy a szakmai szempontok hatékony elméleti alapot kívánnak teremteni. A gyermekek személyiségfejlesztésének három alapvető módszere van: személyközpontú pedagógiai módszer, a gyermek lelki egészségének a középpontba állítása és a művészetek alkalmazása. Mindhárom nagyon fontos az evészavarok megelőzésében.
Bennünket, evészavarral foglalkozó kutatókat kevésbé a prognózisok, mint inkább a jelenlegi állapotok, konkrétabban a két leginkább ismert evészavar, az ano-rexia és a bulimia előfordulási gyakorisága érdekel. A kóros soványság (anorexia nervosa) és a falási rohamokkal jellemezhető túlevés (bulimia nervosa) latin neve is jelzi, hogy idegrendszeri problémáról van szó. Nem betegség tehát, hanem táplálkozás-magatartási zavar. Éppen ezért fontos a társadalomban eloszlatni az ilyesfajta tévhiteket és sztereotípiákat. Az anorexiának és a bulimiának ma már igen jól meghatározható tünetei vannak, de a kritériumok pontosítása és finomítása igen hosszú, aprólékos munka. A bulimia leválasztása az anorexiáról az 1970-es évek végére tehető, ekkortól beszélhetünk az új kórkép kritériumainak kialakításáról.
A legtöbb kutató, mint jómagam is, úgy érezheti, hogy a táplálkozás-magatartási zavarok és azok kezelési alternatívái nagyobb nyilvánosságra tartanak igényt, mert akiket érint, rendszerint súlyos testi-lelki sérülést szenvedhetnek, és legtöbbjük szenved is. Az evési zavarokkal hazánkban a két legjelentősebb, nemzetközileg is elismert szakember, dr. Túry Ferenc és dr. Szabó Pál foglalkozik. Kétség sem férhet hozzá, hogy az általuk eddig elért kutatási eredmények sokban hozzájárultak a pszichiátriatudomány fejlődéséhez. A feltevésünk az, hogy az anorexia és a bulimia előfordulási gyakorisága gyermekotthonokban kisebb, mint a százszázalékosan aktív családélményű gyermekek esetében. A szakemberek előtt korábban is ismeretes volt, hogy az anorexia és a bulimia az esetek többségében családi környezetben alakul ki, ez a kiindulási alap. Normál populációban (családban felnövekvő gyermekek esetében) az anorexiás és bulimiás esetek gyakorisága három-négy százalék körüli.
Ha az anorexiát és a bulimiát családi betegségnek tartjuk, feltételezhető, hogy gyermekotthonokban – ahol, hangsúlyozom, főleg családélményeiben sérült gyermekek vannak – csekélyebb ezen esetek előfordulási valószínűsége, csupán egy százalék alatti. Vizsgálatunkat gyermekotthonokban, 18 év alatti, állami gondozásban lévő kiskorúak körében végezzük, ahol egyébként is az életkoruknál fogva a legveszélyeztetettebb korosztályról, a társadalmi helyzetüknél fogva mégis kevésbé veszélyeztetett csoportról van szó, mint a családban felnövő gyermekek esetében.
Papp Gergely Vendel
kutató, Semmelweis Egyetem
Magatartás-tudományi Intézet, Budapest

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.