Hadúr a bársonyszékben

Abdullahi Juszufot választotta a Kenyában működő ideiglenes szomáliai parlament az ország elnökévé. A kvázi függetlenséget élvező Puntföld elnöke és erős embere egy anarchiába süllyedt országot vesz át. Az ENSZ szerint legalább ötmilliárd dollárt kellene azonnal költeni a humanitárius katasztrófa megakadályozására. Eddig Juszufnak semmilye sincs.
Szomáliában tizenhárom éve dúl a polgárháború. Nincsenek azonban kormánycsapatok, akikkel gerillák küzdenek – itt csak gerillák vannak. Az ország számtalan kisebb és hat nagy klánra oszlik. Ezek szinte mindegyike kitermelte a saját messiását, aki tudatosan készült az ország újraegyesítésére. A legnagyobb esélye erre most Abdullahi Juszufnak van, aki az Afrika szarvánál elhelyezkedő Puntföld vezetőjeként próbálja befolyását országossá tenni. A hírek szerint kevés barátja és rengeteg ellensége van. Nem szereti a militáns iszlámot követőket, a szomszédos Szomáliföld vezetőit, a főváros, Mogadisu irányítóit, valamint a média képviselőit. Rengetegszer volt már börtönben, először 1969-ben, mert nem vett részt a Sziad Barré vezette katonai puccsban. 1975-ben szabadult, ám három év múlva már ő próbálkozott puccsal, sikertelenül. Kenyába menekült, és etiópiai támogatással próbálta Barrét elmozdítani a diktátori székből. Ám a Szomáliával harcban álló Etiópiának is megvoltak a területi igényei, s mivel nem tudtak megegyezni a megosztásban, Juszuf ismét börtönbe került, ezúttal Addisz-Abebában. 1985-től a szovjet támogatású etióp rezsim – és vele párhuzamosan Sziad Barré – 1991-es bukásáig volt fegyházban. Akkor kiengedték, s felújították a támogatást. Juszuf pedig belevetette magát a puntföldi politikába. A helyiek szerint sok ellenfele nem maradt, néhány hónap alatt „megtisztította” a puntföldi politikát.
Az erőre nagyon nagy szüksége lesz most is Juszufnak, hiszen – mint azt az újdonsült államfő elismerte – „Szomália bukott ország, amelynek semmije sincs”. Első lépésként a vezető Washington első számú szövetségesének nyilvánította magát, aki mindent alárendel a terrorizmus elleni harcnak. Ezután valószínűleg egy másik nagy klánból választ miniszterelnököt maga mellé, ám a nemzetközi közösség támogatása nélkül ő is diktátor marad.