Halálos szó

Ha önök, amerikai olvasóim elrekesztik a külföldi zsidó támogatás tengerét, akkor mi, izraeliek és palesztinok képesek leszünk elrendezni hazai dolgainkat – írja könyvében Izrael Samír. Ő szibériai születésű, jelenleg Tel-Aviv külvárosában, Jaffában élő zsidó író. Kiváló kapcsolatban áll arab és zsidó szomszédaival, szívében Palesztina szeretete. Rasszista állam? című, most megjelent könyvéből kiderül, még csak véletlenül sem a megszállt területek jelentik az ő hazáját, hanem a jelenlegi Izrael állam és a palesztin földek összessége az ő Palesztinája. Hegyeivel és sivatagjaival, olajfáival és piros tetős házaival, zsidóival és arabjaival. Azokkal az emberekkel, akik az ő népe. Palesztinaiak.
Ám egyáltalán nem tartoznak népéhez azok az Amerikában élő, cionizmussal kelő és fekvő, óriási pénzeket felhalmozó mágnások, akiknek érdekük a közel-keleti vérontás fenntartása. Akik Samír szerint úgy megváltoztatták a közbeszédet, hogy szinte lehetetlen tisztán látni, ki mit is hisz. Samír az örök fegyver, az antiszemitizmus bélyegének korlátlan használatát veti szemükre, s azt, hogy az említettek tesznek is a „halálos szó” életben tartásáért. Így lehet bárki, aki a befolyásos zsidó lobbit, Izrael politikáját vagy akár csak az Egyesült Államok iraki háborúját kárhoztatja, örökre megbélyegzett ember, akit közeli rokonságba hoznak a nácikkal. Pedig Samír szerint a nácikat nem itt kell keresni, hanem a közbeszéd manipulátorai között, akik bizony nem átallják a palesztinok és keresztények kiirtását propagálni, s Amerika politikáját Izrael érdekeihez igazítani.
Az izraeli újságíró a harmadik világháború kitörését 2001. szeptember 11-ére teszi. Azaz szerinte már három éve folyik a küzdelem, csak számunkra nem nyilvánvaló a tény, hogy összecsaptak a jók és a gonoszok erői. A sötét oldal sokak számára amerikai vezetésű, ám Samír ebben a cikkek gyűjteményét tartalmazó kötetben rámutat, már régen nem létezik független washingtoni döntés. Amerika szerinte teljes mértékben Izrael stratégiai érdekeit szolgálja ki, épp az olyan manipulátorokon kereszül, mint Richard Perle vagy Paul Wolfowitz. Ők és elvbarátaik Samír szerint ugyanahhoz a csoporthoz tartoznak, akik – szemben a békét remélő, jóravaló zsidókkal – kizárólag Izrael érdekeiért dolgoznak, fittyet hányva a világ egyéb lakóinak életére. Ebben nagy segítségükre van az Amerikában terjedő evangéliumi kereszténység, számos kisegyház, amelyek szinte hisztérikusan Izrael-pártiak. A szerző tabukat döntöget, amikor azon tűnődik: míg Amerikában a lakosság 2 százaléka zsidó származású, és minden komolyabb hatalommal bíró céget és szervezetet ők uralnak, Izrael lakosságának 50 százaléka nem zsidó, akiknek egyetlen képviselőjük sincs a politikai vagy gazdasági hatalomban. Szerinte Amerika gyorsan és biztosan menetel az elkerülhetetlen vég felé, ha a rátelepedett rossz szellemet le nem rázza magáról. Samír Armageddonról vizionál, amely szerinte bizonyosan a Szentföldön lesz, és a kérdés csak az, vajon a nagy hatalmú Izrael és szövetségesei fogják legyűrni ellenfeleiket, vagy Isten segít az elesetteken. Ha a jelenleg abszolút túlerőben levő erők győznek a Szentföld lelkisége felett, akkor Samír szerint véget ér az emberi történelem, s elismerhetjük, hogy kudarcot vallott az ember szent szelleme a rideg és számító, pénzközpontú hatalommal szemben.
(Izrael Samír: Rasszista állam? Kairosz Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 3900 forint)