Hazatérő tájak

Örvendetes dolog és méltó elégtétel, hogy a mai Magyarország – és tegyük hozzá, Európa – újra felfedezte Márai Sándort. Azt az írót, aki életének több mint négy évtizedét az emigráció magányában töltötte. Ki hitte és remélte volna, hogy a terjedelmes életmű nagy része már a könyvesboltok polcain található? Ki hitte volna, hogy – hasonlóan a múlt század negyvenes éveihez – ismét kialakult egy olvasói réteg, amelyik – sorra olvasva könyveit – már-már Márai-rajongónak számít? A regények, novellák és naplók hosszú sora után megjelent már néhány könyv, amelyekben az újságíró-publicista Márait ismerhetjük meg. A legújabb, az Ajándék a végzettől című kötet is ide sorolható, megjelenése több szempontból nagy jelentőségű. 1936 decemberétől, Kosztolányi halála után, 1944 elejéig Márai a Pesti Hírlap állandó szerzője volt. Több mint nyolcszáz írása jelent meg állandó rovataiban, a Vasárnapi krónikában és a hetente kétszer, általában kedden és csütörtökön megjelenő Tegnap és ma címűben. Hatalmas anyag ez, egy ereje teljében lévő író alkotása, és elég csak az évszámokra nézni, láthatjuk, milyen nehéz, ellentmondásos, különös korban született. Az író munkásságának ezt a nem elhanyagolható szegmensét, a Pesti Hírlap-korszakot ideje már az utókor, a hűséges olvasótábor elé tárni. E könyv másik jelentősége a témaválasztás: a tematikus válogatás olyan cikkeket, írásokat tartalmaz, amelyek a Felvidék és Erdély visszacsatolásával kapcsolatosak. Trianon örök, úgy tűnik, máig feldolgozatlan traumája a magyar nemzetnek, és mi, kései utódok e könyv segítségével bepillanthatunk a szorongás és reménykedés hónapjaiba, a visszafoglalás megrendítő és euforikus pillanataiba. Márai politikai-moralizáló írásai mellett 1938 őszén tudósítóként személyesen vett részt a felvidéki eseményekben, így a szemtanú hitelességével számol be a felejthetetlen napokról. Ugyanígy tesz két év múlva, 1940-ben, amikor Erdélybe utazik. Mi a célja e könyvnek? Semmiképp sem az érzelmek felkorbácsolása, sem a szomszéd államok érzékenységének próbára tétele. A Helikon Kiadó gondozásában megjelenő kötet a szó szoros értelmében hiánypótló: a nemzet közös emlékezetéből a diktatúra évtizedei idején kitörölt, elhallgatott részt igyekszik megeleveníteni. Fájdalmas e késés, az akkori szemtanúk és szereplők már nem élnek, így nekünk, utódoknak feladatunk az emlékezés. Ez a kötet célja, kéretik ezt figyelembe venni, nem több és nem kevesebb. Csak emlékeztetni akar, de azt nagyon. Székely Ádám, a kötet szerkesztője