Az elmúlt hetek egyik legfigyelemreméltóbb visszaemlékezése volt dr. Kun Miklós professzor interjúja (Stefka István: Kényes egyensúly, Magyar Nemzet Magazin, szeptember 18.). Nyilatkozatát külön is izgalmassá tette, hogy Gyurkovics Tibor – aki Kun Miklós főigazgatása alatt maga is az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben dolgozott – a költő és az író érzékeny megfigyeléseivel hitelesítette az emlékezést. 1944 után, hatvan év múltával érdemes Kun Miklós professzor nyilatkozatának egy pontjára visszatérni.
Az emlékező hálával beszélt arról, miként kaphatott 1940 után főorvosi állást az ismét magyar igazgatásúvá vált Partiumban „Generzich” professzor ajánlásával. A szövegből világos, hogy a zsidó származása miatt hátrányos helyzetbe került dr. Kun Miklós sorsát ifjabb dr. Genersich Antal (Kolozsvár, 1876. április 2. – Hódmezővásárhely, 1944. december 25.) sebész főorvos, kórházigazgató, a Szegedi Tudományegyetem magántanára egyengette.
1905-től élt Vásárhelyen, ahol 1905 és 1940 között igazgatta és korszerűen kiépítette az Erzsébet-kórházat, 1923-tól magántanárként közreműködött a szegedi orvosképzésben, mint nagy hírű hasűri sebész és a csonttuberkulózis szakértője. Utóbbi minőségében szervezte meg és építette ki a kakasszéki szanatóriumi telepet és fejlesztette a kútvölgyi tbc-gyógyintézetet. Mint kiváló sebésznek, sikeres egészségügyi szervezőnek jelentős befolyása volt a két világháború közötti szakigazgatásra. Az egészségügyi államtitkárságon szívesen hallgatták tanácsait, és rendszeresen kérték véleményét.
Nem csak Kun Miklós dr. sorsát igyekezett egyengetni. Szakmai munkáját, közéleti tevékenységét mély, meggyőződéses humanizmussal gyakorolta. Családja pietista, humanista hagyományából kiindulva elvi alapon már a húszas években elítélte a fasiszta, náci eszméket, következetesen ellenezte hazai törekvéseiket. Szembeszállt a diktatórikus törekvésekkel. Következetesen polgári szellemben tevékenykedett a közéletben.
Október 8-án, 14 órakor Budapesten, az Üllői út 26. sz. alatt, a Kórbonctani Intézetben leplezik majd le idősebb dr. Genersich Antal akadémikus (Nagyszombat, 1842. február 24.–Budapest, 1918. január 4.) a Kolozsvári Tudományegyetem egyik alapító professzorának, majd 1895 és 1913 között a Budapesti Tudományegyetem Kórbonctani Intézete igazgatójának (Kun Miklós dr. mentora édesapjának) szobrát.
Aligha lehet eléggé következetesen ápolni a magyar tudományt és közéletet európai magasságba emelő értelmiségi, tudósdinasztiák hagyományait. Jó tudni, hogy a két Genersich Antal ősei már a XVIII. században is híres tudósokat adtak mind a hazának, mind Európának.
Dr. Filep Antal
etnográfus, egyetemi oktató, Budapest
origo.hu
Videón a látványos drogfogás
