Töltsünk még utoljára egy kis időt Korzenszky Richárd atyával, zömében a tihanyi Bencés Apátságban. Hívjuk segítségül az általa írt naplójegyzetek néhány részszépségét, az évről évre megjelenő Tihanyi Kalendáriumból.
2001. szerda van, január 17. Veszprémben az Egyetem aulájában fotókiállítás nyílik. Mint egy kisgyerek, úgy izgulok: nem az én műfajom képekkel emberek elé állni… Szép a kiállítás… Nagy Karcsi jó ízléssel, ügyesen elrendezte a negyvenvalahány fotót… (Erősen kételkedek Karcsi ízlésében… mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy évről évre, egy évben többször is meghív műsoraimmal az Egyetemre, már vagy húsz éve…)
Január végén – február elején Brazíliában… (Nem Nagy Karcsi hívott ide… s nem is én, mi, utaztunk, hanem csak Richárd atya…) A felhőket szinte meg lehet fogni a kezünkkel. Feketék és lilák a lassú, majd hirtelen alkonyatban… (mintha fotókiállításának egy újabb képe testesülne „vissza a természetbe”, szavakban).
Április 27. Péntek. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka látogatása. Délután pedig Rómába… (Már bánom, hogy beígértem… miszerint maradunk zömében a tihanyi apátságban.)
Szombat, május 26. …Vitorlázunk egyet: szép a vízről, messziről is a Tihanyi-félsziget, s fölsejlik az apátság világosabb épülete. Horgászom. Csak a nap süt, a halak békén hagynak. Másnap hajnalban ismét kinn vagyok. Egy barátcinege-pár egészen közel, karnyújtásnyira jön hozzám a régi, sárga nádszál végére. Amott egy hattyú úszik, egyetlen kicsinyével. Egy búbos vöcsök néhány méterre bukkan föl tőlem. Vadkacsa röppen, kettő egymás után. A mély vízben a halak csendesek. A sekély vízben fogok tizenvalahány vörösszárnyú keszeget. (Nem fogott egyebet?) Közben csak tűnődöm, mit is fogok mondani holnap az arácsi temetőben…
Ma, 30-án este is még fülemben csengenek a Nagy László-i sorok (tegnap idéztem az arácsi temetőben): „Létem ha végleg lemerül, / ki becéz tücsökhegedűt…” Egyre többször gondolok arra, hogy nekem is lassan „ki kell iratkoznom ebből az iskolából”, miként Rónay György írta A tantestület feloszlatása című versében. Tegnap Arácson, ma Pécsen temettem.
Június 3. A pünkösdi zsolozsma szép. Bárcsak valamikor énekelni is tudnánk! Ragyog a nap reggel a Balaton fölött. A tízórás szentmise kezdetén azzal a tömjénezővel járom körül az oltárt, amelyet a konstantinápolyi pátriárkától kaptam. A beszédben az oikumené-ről, az egyetemességről szólok… Beszélek a pátriárka látogatásáról, a közös éneklésről, a közös hajózásról: ugyanazok a hullámok vannak alattunk, ugyanaz az ég borul fölénk, s ugyanaz az Úr van velünk…
Június 10. Érettségi dolgozatokkal próbálok foglalkozni. Nehéz lehet a magyartanár élete most is – vagy mostanság talán még nehezebb. Milyen nehezen fogalmaznak! Milyen nehezen értenek meg valamit egy szép versből! Mennyi furcsa, bemagolt iskolás mondat keveredik a dolgozatokba, amiről a tanárok alighanem egyáltalán nem is tehetnek… (Eltelt megint jó pár hét a naplójegyzetben és életben.) …Nem messze tőlünk az ukrán határ, odaát magyarok Kárpátalján. A nyelvhatár szélén vagyunk. Elmesélem még a temetőben az esetemet a könyv nélküli versekkel meg a kárpátaljai fiatalokkal. Csak egyetlen leány volt, aki tudott verset, Adytól –, Nyíregyházán, a képzőn tanította neki Janka tanár úr… Azt, amit én vagy tizenöt évvel korábban Pannonhalmán megtanítottam neki. Aki később másnak megtanította. Érdemes pedagógusnak lenni…
Augusztus 11. Aszófőn Gregor József ad hangversenyt négy közreműködővel. Zsúfolásig tele a templom. – Vissza Tihanyba… A Nap éppen lemenőben, az ég alja tiszta, ragyog a fény, hatalmas szivárvány borul a Tihanyi-félsziget fölé. Fotózni kellene… Elmondhatatlanul fényes a szivárvány, szinte oda van szerkesztve a képre.
Augusztus 20. Szent István ünnepe: folytatódik a hőség. Érezhetően kevesebben vannak a templomban, de még mindig tele van… Este Balatonfűzfőn mondok ünnepi beszédet a romtemplomnál… Vége a millenniumnak, de akinek nincsenek ünnepei – kellenek az ünnepek! – annak csak hétköznapjai lesznek. Sötét van, közeledik az éjfél. Aludni kellene… hajnali háromkor még ébren voltam. Még szólt a zene javában. Az ébresztő pedig ötkor. Fél hétkor indulás Győrbe…
Augusztus 25. …Az ukrán miniszterelnök koszorúja még ott van András király sírján: fontos találkozóhely Kelet és Nyugat számára Tihany, nem mindegy, Európának hol húzzák meg a határait…
Szeptember 11. Váratlanul olasz ferenceseket hoz egy magyar testvér… (Eddig úgy tudtam, csak egy – ilyen! – létezik…) Most látom, még a 2002-es kalendáriummal sem végeztem… „kénytelen” vagyok hát folytatni a jövő héten…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
