A jelentésben fontos kitételként szerepel ugyanis, hogy a testület korántsem tudja garantálni Ankara tényleges felvételét, sőt, ha az aspiráns fél súlyosan megsérti az EU alapelveit, maga az EB fog lépéseket tenni a tárgyalások felfüggesztésére. Erről az EU-tagok állam- és kormányfői dönthetnének, minősített többséggel.
Az EU még a 2002-es koppenhágai csúcson szögezte le, hogy Törökországnak joga van az uniós tagságra, ehhez azonban komoly feltételeket állított. A bizottsági jelentés szerint Ankara megfelelő szinten teljesíti a kritériumokat, Törökország sajátos helyzete miatt azonban – az unió történelmében először – javasolják a tárgyalások felfüggesztésének lehetőségét, ha megtorpannának a demokratikus reformok. Mindemellett fontos kitételként szerepel a kontinens egy részét már így is elárasztó török munkaerő kérdése, mellyel szemben az EB szigorú védőintézkedést hozott.
*
A csatlakozás időpontja csak a jövőben, a tárgyalások kezdete viszont már a december 17-i brüszszeli csúcson ismertté válhat. Megfigyelők szerint azonban a valós lépések megtételére 2006-ig várni kell. (Ha minden rendben megy, 2015 és 2020 között kerülhet sor a csatlakozásra.) Abdullah Gül török külügyminiszter ettől függetlenül történelminek nevezte a döntést.
Nem úgy Marios Matsakis, az Európai Parlament egyik ciprusi képviselője, aki lapunk brüsszeli tudósítójának több okot is felsorolt, ami miatt a muzulmán ország nem lehet az EU tagja. Mint fogalmazott, Törökország egyrészt semmibe veszi a nemzetközi jogot azzal, hogy Ciprust megszállva tartja, másrészt nem is demokratikus jogállam, mivel a politikai döntéseket a hadsereg tábornokainak irányításával hozzák. Harmadrészt Ankara nem tartja be a nemzetközi megállapodásokat, hiszen embargót alkalmaz a ciprusi hajókkal és repülőgépekkel szemben. Marios Matsakis szerint az EU-nak nyíltan meg kellene mondania, hogy ha 2020 körül Törökországot felvennék az unióba, akkor „minden negyedik európai török, minden harmadik muzulmán és minden harmadik templom mecset lenne”.
Törökország sajátos jellegéből adódóan az egész kontinens megosztott a csatlakozás kérdésében, s az európai közvélemény is félelemmel vegyes ellenérzésekkel fogadja az esetleges belépést. A felmérések tanúsága szerint az átlagember úgy véli, a keleti ország túl nagy, túl népes, s – teszik hozzá – túl mozlim ahhoz, hogy csatlakozzon a közösséghez. A nyugati világban ráadásul igencsak rosszul hat annak tudata, hogy a török integrációval a schengeni határok idővel nem Közép-Európánál, hanem Iraknál, Iránnál és Szíriánál húzódhatnának majd.
A politikai döntésektől függetlenül a lakosság főként Ausztriában, Németországban, Olaszországban, a három Benelux államban és Franciaországban félti az európai eszmét. Utóbbi országban a kormány még népszavazás kiírására is készül. Másként vélekednek azonban minderről a britek, akik szerint a török híd sokat segíthet a közel-keleti helyzet stabilizálásában, s a megnyíló ország kereskedelmi piacnak sem utolsó. Kelet-Közép-Európa mindeddig nem vallott színt.
A jövőt illetően a megfigyelők mindeközben arra figyelmeztetnek, hogy Törökország uniós tagságához mindegyik EU-tag jóváhagyása szükséges, a tényleges belépésről szóló egyezmény pedig már csak ezért sem fog könnyen megszületni.
origo.hu
Kiakadtak Azahriah rajongói
