Inota fél évszázad után válni akar Várpalotától

Ha Inota népe arra szavaz, hogy folytatja 1951-ben elvett független létét, és önálló községként igyekszik megtalálni a helyét az erőszakos iparosítás és városszervezés által alaposan átrendezett térségben, Várpalota körülbelül évi 300 millió forint adóbevételtől esik el, s nehéz helyzetbe kerül. A válást kezdeményező inotaiak élén álló Sajtos János önkormányzati képviselő, a helyi részönkormányzat elnöke bizakodik abban, hogy október 17-én az önállóságra szavaznak falubelijei, a palotaiak veszteségét illetően pedig az a véleménye, hogy a város álljon meg a saját lábán, Inotának van mit behoznia az elmúlt fél évszázad mulasztásaiból. A várpalotai polgármester, Leszkovszki Tibor érezhetően tart az újabb leválástól, hiszen 1996-ban Pétfürdő már az önállóság visszaszerzésére voksolt, s Palota elesett az ottani nagyüzemekkel járó bevételtől.
Három faluból csináltak 1951-ben egyetlen „szocialista tollvonással” várost, amelynek hét és fél ezer lakosa volt. Ma a háromnak együtt 28 és fél ezer lakója van. Palotán az inotaiakkal együtt 22 és fél ezren élnek, Inotán jó 2500-an. Az újabb „Palotától való szabadulás” nem túl nagy lélekszámcsökkenéssel járhat, a szénbányák bezárásával, az ipari nagyüzemek városhatáron kívülre kerülésével viszont igen nagy bajba kerülhet a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett Magyar Dolgozók Pártjának politikája nyomán született város, Várpalota. Tegyük hozzá: úgy, hogy arról nemcsak a pétiek s az inotaiak nem tehetnek, maguk a palotai emberek sem. Fizethetnek tovább romló életkörülményekkel amiatt, hogy a centralizáló, erőszakkal városalapító, kelet-európai színvonalú iparosítást erőltető „létező leninizmus” idekényszerítette szüleiket, nagyszüleiket. S arról sem szívesen beszélnek Várpalotán, kik építették az inotai (egykoron November 7-re keresztelt) hőerőművet és alumíniumkohót. Nem kis részben rabok, akiket azért csuktak be, mert nem tudták teljesíteni a beszolgáltatást, mert haragudott rájuk a szomszédjuk, s följelentette őket, vagy mert mérgükben csúnyát találtak mondani az akkori elvtársakra. A rabok barakkjait azóta eltakarították, de „rom” épp elég maradt.

Inota lakossága jelentősen nőtt

A hetven éve 1252 lelkes, ma Sajtos János szerint majdnem háromezer lakosú, városrésznek mondott falu főterén Inota kisvendéglő, faluház, Böllér vendéglő – udvarán svájci sapkás, sörhasú vendég szobrocskája –, bádogosműhely, a világháborús hősök emlékműve, Nívó ABC. A dombra települt falu alatt az erőmű jellegzetes, „kohó alakú” hűtői, felül a református templom tornya. A faluvégi temetőben a katolikusok szépen fölújított Árpád-kori temploma. Mint megtudjuk: vadonatúj katolikus kápolna van a lakótelepen, a faluban pedig a pünkösdistáknak is van imaházuk. A 160 helybeli gyermek a lakótelepen lévő iskolába jár.

Pét önállósult és fejlődik

– Pét az 1996-os népszavazás óta önálló, az 5-6 ezer lelkes faluban azóta új járdák és utak épültek, óvoda, egyházi iskola is van már. Az elszakadás igénye nálunk azzal kezdődött, hogy az MSZP az iskola bezárását javasolta, a Fidesz pedig ellene volt, ezért velük tudok együtt dolgozni. A másik ok, hogy az innen befolyó adóból nem jut beruházásra, vagy ha igen, pazarolnak: horribilis összeget költöttek az orvosi rendelő felújítására. Szemétdomb a környék, a város vezetése nem vizsgálja a teherbíró képességünket, diktatórikus módon vetik ki az adót. Mindezt tetézte, hogy szemétégetőt akarnak Inotára, amely Esztergomtól Budapesten át Bajáig fogadná a fél ország hulladékát. 2003. április 25-én lakossági fórumot tartottunk, ahol az önállóvá válást előkészítő bizottságot hoztunk létre – tudjuk meg Sajtos Jánostól, az önállóság kivívására alakult bizottság vezetőjétől.
Az elszakadást kezdeményező felhívást 862-en írták alá, érvényesnek 754-et találtak, így kiírhatták az októberi népszavazást. Az inotaiak elkészítették vagyonmegosztási javaslatukat, költségvetési tervet alkottak, és a falu egykori határa alapján meghatározták az újra létrehozandó község területét.
Leszkovszki Tiborral, Várpalota polgármesterével beszélgetve hamar kiderül, hogy a városi önkormányzat baloldali többsége, Pétfürdőhöz hasonlóan, hoszszan elnyúló jogi vitára számít, ha az inotaiak is az önállóságot választják. Elfogadják az inotaiak jogát sorsukról dönteni, igényeiket viszont nem. A polgármester az inotai vádakat megalapozatlannak ítéli.
– A képviselő-testület úgy döntött, hogy a belvárosi iskolát szüntetjük meg (átadtuk a katolikus egyháznak), Inotán jobbak a közutak, mint a városban, új orvosi rendelőt építettünk, visszavásároltuk a városrész művelődési házát. A város valamennyi lakótelepe jogosan kéri, hogy a lakosság és a terület arányának megfelelően fejlesszünk. A lakótelepeinken élők azt kérdezik, ők miért nem kapnak annyit, mint Inota, amely nem volt elkényeztetve, de valamennyi közül a legtöbbet kapta – hangoztatja Leszkovszki Tibor, aki megjegyzi: elsőre, 1996-ban azért nem nyerte el Inota a függetlenséget, mert a 43 százalékos részvétel miatt érvénytelen volt az ottani népszavazás.
Semmilyen törvényes akadálya nem lesz a leválásunknak, ha megszavazzuk – jelenti ki Sajtos János. – A Készenléti-lakótelepiek arra készülnek, hogy ha Inota önálló lesz, maguk is a függetlenség útját választják, és akkor a 800 lelkes lakótelep az ország egyik leggazdagabb települése lehet – hangoztatja Leszkovszki Tibor. – A lakótelep Inota közigazgatási területén van, sose lesz önálló település – véli (s reméli) az inotaiak hangadója.

Sok a munkanélküli

Elválik. Tizennégy év alatt itt nem lett egy új munkahely sem. Az emberek Veszprémbe és Székesfehérvárra járnak dolgozni – zárja panaszait az inotai képviselő. A faluház előtt egy buszról leszálló asszonnyal elegyedünk szóba. Munkanélküli, többgyermekes édesanya. Mi lenne jó Inotának? – kérdezzük. Maga sem tudja.
– Szívem szerint talán jobb lenne külön, igennel szavazok, a gyermekeim is egyetértenek velem. De nagy a bizonytalanság. Inota eddig mostoha volt; kérdés, mi valósul meg az ígéretekből. Az önállóságból s annak remélt hasznából.