Jobbra át, Szlovénia?

A váltás hangulata érződik a vasárnapi szlovén parlamenti választások előtt. A kormányfői posztra két személynek – a jelenlegi miniszterelnök Anton Ropnak (LDS) és Janez Jansának, aki az ellenzék „zászlóshajójának”, a Szlovén Demokrata Pártnak (SDS) az elnöke – van komoly esélye. A legfrissebb közvélemény-kutatások a jobbközép ellenzék csekély előnyét mutatják.

Szlovéniát, az egykori szocialista tábor országai között egyedülálló módon, több mint egy évtizede baloldali–liberális koalíció kormányozza. Ennek meghatározó ereje a Szlovénia Liberális Demokráciája (LDS) s annak legtekintélyesebb politikusa, Janez Drnovsek, az egykori – még szocialista – jugoszláv államtanács elnöke, három kormányzati ciklusban szlovén miniszterelnök, jelenleg államfő. A baloldali jelzőt a kisebbik kormányzó párt, a Szociáldemokraták Egyesített Listája (ZLSD) jóvoltából érdemli ki a koalíció, amelynek azonban még elnöke, Borut Pahor előnyös külseje révén sem sikerül dominánssá válnia. A politikai és a gazdasági életet uraló LDS eddig csak fél évre engedte át a kormányzást a jobbközép ellenzéknek, amelyet azonban nem választottak újra. Jóllehet Szlovéniát a politikai stabilitás megkímélte a kevésbé szerencsés rendszerváltó országok kálváriájától, a közvélemény egyre több tanújelét adja annak, hogy változtatni szeretne. Hogy ez vasárnap be is következik, az egyáltalán nem biztos. Minden eddiginél szorosabb eredmény várható, s így nem lesz könnyű a kormányalakítás sem. A két nagy szekértábor között ahhoz már túlságosan elmérgesedett a viszony, hogy egy nagykoalíció ötlete felmerülhessen.
Vajon mi késztetheti az eddig viszonylagos védettségben és jólétben élő szlovén polgárokat arra, hogy hátat fordítsanak eddigi jótevőiknek? Az ellenzék által kínált gazdasági program aligha, hiszen az lényegében nem különbözik az LDS-étől. A bürokrácia csökkentését, az állami beavatkozás korlátozását ígéri a gazdaságban, évi háromszázalékos gazdaságfejlődést, a privatizáció átláthatóbbá tételét irányozza elő a tőzsde mint a transzparencia eszköze szerepének növelésén keresztül, továbbá a külföldi tőke bevonásának fokozását, valamint a kis- és közepes vállalatok nagyobb támogatását.
Tény, hogy a költségvetés terheit csökkenteni kell, a további privatizáció azonban a nyugdíjalap vagyonát is apasztja. Hasonlóképpen mérsékelni kell a munkaerőt terhelő költségeket, hiszen tavaly már nagyobb volt a tőkekivonás mértéke, mint a befektetéseké. Kérdés, hogy hatalomra kerülése esetén a jobbközép meg tudja-e ezt teremteni. Mindenesetre már adagolja a „fájdalomcsillapítót”, a hazafias érzelmeket. A függetlenné válásból felocsúdó, az európai államok között helyét kereső kis ország lakóinak a dac orvosságát kínálja a szaporodó, egyelőre elsősorban a szomszédaival (lásd: határviták Horvátországgal) kapcsolatban felmerülő problémákra. Ha az ellenzék győz, gazdaságpolitikájában kevésbé következetes, külpolitikájában pedig egyenesen konfrontatív Szlovéniával kell számolnunk a közeljövőben.