A római katolikus egyház hanyatlásának története vagy a megismerés, a szellem új útja? Mi volt vajon a reformáció lényege? Péter Katalin történész tanulmánya, amely a Nemzeti Tankönyvkiadó Európai iskola sorozatában jelent meg, akár tabudöntő írásmű is lehetne. De a történész asszony nem tabukat, inkább közhelyeket dönt, a sematikus történelemszemlélet állításait cáfolja vagy árnyalja, s ezzel bizonyára nem kevés vitát vált majd ki szakmai körökben. A reformáció története, egyáltalán az egyháztörténet ugyanis nálunk az elmúlt évtizedek történelmi következményei miatt olyan műfaj, amelyet nemcsak új alapokra kellett helyezni, hanem szinte újraalkotni. E folyamatnak mindenképpen része ez a karcsú kötet.
Péter Katalin nem kevesebbet állít, mint hogy a reformáció hazai elterjedése nem militáns térítőfolyamat, hanem, mint a megismerési folyamatok általában, lassú terjedés eredménye. Nem igaz tehát a cuius regio, eius religio elve, a földesúr ugyanis, főként a Dózsa-felkelés tapasztalatai után, úgy vélte, a jobbágy bizonyos ügyeibe nem tanácsos beavatkoznia. Az viszont vitathatatlan, hogy az 1570-es évektől az 1600-as évek végéig a magyarországi műveltség aranykorát élte, s az is kétségtelen tény, hogy az aranykorát élő könyvnyomtatás nyomdászainak és megrendelőinak többsége protestáns volt.
A reformáció terjedése, s ezt eddig is tudtuk, több volt, mint egyházi belügy. Hatással volt a társadalmi viszonyokra, a kulturális életre, az irodalomra, a művészetekre, a hitélet formáira. Péter Katalin megrajzolja a szelíd reformációs folyamatot. Ha igaza van, gyűjthetik ellenérveiket azok a kollégák, akik szívesebben látnának harcosabb hitélettörténetet.
(Péter Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás? Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
