n Szentesi Zöldi László
Élete mintegy hatvanhét évében Temüdzsinnek (ismertebb nevén Dzsingisz kánnak) sikerült, ami azóta senkinek: meghódította az akkor ismert világ jelentős részét, birodalma a Kaszpi-tengertől egészen a japán partokig nyúlt. Utódai tovább tágították a határokat: az 1241-es tatárjárás hazánkat is elérte, arról nem is beszélve, hogy az Aranyhorda örökösei évszázadokig uraltak jelentős területeket, például Oroszországban.
Egy mongol legenda szerint Dzsingisz kánt egy vörösnyírfa-erdőben temették el, de ma már senki sem tudja megmondani, mennyi alapja van a szóbeszédnek. A szertartás helyszínét és lefolyását már a kortársak sem igen ismerhették, hiszen a temetést végző szolgákat – akárcsak Attila hun nagykirály utolsó útján – állítólag rögvest a temetés után uruk után küldték a másvilágra. Akár vándormotívumról van szó, akár nem, az biztos, hogy Dzsingisz kán sírjának fellelhetősége az idő homályába veszett.
Talán éppen ezért számított valódi szenzációnak, amikor Shinpei Kato, a tokiói Kokugakuin Egyetem professzora a minap bejelentette: a mongol fővárostól, Ulánbátortól 250 kilométerre megtalálták Dzsingisz kán palotájának romjait. A füves sztyeppén végzett mongol–japán ásatásokon fellelt korabeli porcelándarabok alapján úgy vélik, az egykori kán lakóhelyére bukkantak. Ami a titokzatos sírt illeti, bizakodásra adhat okot, hogy állítólag valahol a palota környékén hantolták el Dzsingiszt. Kato professzor meglehetősen bizakodó, szerinte tíz kilométeres körzeten belül rá kell találniuk a mauzóleumra. A temetkezési helyről egyébként meglepően sok, hitelesnek tűnő forrás áll rendelkezésre. Tudni lehet, hogy a palota és a mauzóleum között naponta ingáztak az udvari tisztségviselők, mert a sírhelyen az elhunyt hadvezérek tiszteletére rendezett szertartáson vettek részt. Másutt azt említik, hogy a közös mauzóleumban legalább 13-14 kán nyugszik együtt, köztük Dzsingisz unokája, a kínai Szung Birodalmat meghódító Kubiláj kán is.
A sír esetleges megtalálása diplomáciai bonyodalmakhoz is vezethet. A japán professzor máris leszögezte, hogy Dzsingisz földi maradványainak sorsáról a mongoloknak kell dönteniük. Mindennek megvan a maga előzménye. 1993-ban egy japán kutatócsoportnak fel kellett függesztenie munkáját, miután egy közvélemény-kutatás szerint a mongolok több mint 90 százaléka élesen elítélte a „sírvadászatot”. 2002-ben pedig egy amerikai pénzből folyó kutatást akadályozott meg egy befolyásos mongol politikus. Az aggodalmak nem kizárólag érzelmi indíttatásúak, a hagyomány szerint az ősi sírok felnyitásával elpusztítanák a halottak lelkét őrző szellemeket.
Dzsingisz kánról még ma sem tudunk annyit, hogy végleges ítéletét alkothatnánk akár személyéről, akár korának viszonyairól. Tengusz Bajarijn, a Belső-Mongóliai Egyetem professzora nemrégiben kiderítette, hogy a nyugati világban a barbárság szimbólumának számító nagykán valójában művelt férfi volt, hiszen tudott írni-olvasni, ami a maga idejében egyáltalán nem volt általános jelenség. A kutató egy kínai taoista filozófusnak küldött könyvben bukkant rá Dzsingisz 1219-ből származó, saját kezűleg írt rendeletére. A mongol nyelven, különleges stílusban íródott utasítást minden bizonnyal maga a kán fogalmazta – véli a professzor. Ugyanakkor előkerült egy nem sokkal később, ugyancsak általa kibocsátott üzenet is, amely így szól: „Utasítottam minisztereimet, hogy a prédikációkból állítsanak össze kézikönyvet, és azokat saját magam olvasom majd fel.” Nem kétséges tehát, hogy a mongol uralkodó el tudta olvasni a szentbeszédeket.
Dzsingisz kán nem pusztán történelmi személyiség Mongóliában, valójában az állam letéteményese, máig ható hős, aki nemzetet épített a széttagolt, egymással háborúzó törzsekből. A mongol politikai pártok ma is az ő nevével és képeivel kampányolnak a választásokon. Arról nem is beszélve, hogy az ázsiai népek mindmáig tisztelettel emlegetik tetteit, egy kicsit mindenki az örökösének tekinti magát. Az idén nagy vihart kavartak oxfordi genetikusok, akik a történelem legsikeresebb „alfa hímjének” tartják az egykori kánt. Szerintük Dzsingisz 16 millió ma élő földi lakos ősének tekinthető, miután „szuper Y” kromoszómája széles körben fennmaradt. Bryan Sykes, az Oxfordi Egyetem professzora egyenesen azt állítja, hogy még a Brit-szigetek lakóinak egy része is a nagy kán leszármazottjának vallhatja magát. Mindezt közép-ázsiai Y-kromoszóma-vizsgálataira alapozza. Úgy találta, hogy az apáról fiúra változatlan formában öröklő kromoszóma a vizsgált közép-ázsiai férfilakosság nyolc százalékában megtalálható, így mindnyájan egy közös őstől származnak. Könyvében Sykes konkrétumokat is említ. A magát a mongol kán leszármazottjának valló pakisztáni Hazara törzs férfi tagjainál például fellelhető a „szuper Y” kromoszóma, míg a környező népeknél – akiknek eredetmondájában nem szerepel a rokonság motívuma – nem találták meg. Akárhogy is van, Dzsingisz kán kivételességét bizonyítja, hogy személye sok-sok évszázaddal halála után is foglalkoztatja a világ népeit.
Történelmi megbékélés. Együtt emlékezett japán vendéglátóival Kubiláj kán kivégzett futáraira Mongólia tokiói nagykövete. Z. Batjargal Fujisava egyik templomában rótta le a kegyeletét Dzsingisz kán unokájának egykori követei előtt, akiket uruk a japán császárhoz menesztett, majd haláluk után a városi szentélyben temették el őket. Japán és Mongólia hivatalosan is megállapodott abban, hogy ezentúl minden évben megemlékeznek a történelmi eseményről. (MN)
