– Kis idővel a kormányváltás és -átalakítás után mit vár a régi-új agrárvezetéstől, illetve hogyan értékeli a Medgyessy-kormány agrárpolitikáját?
– A Medgyessy-kormány csak kommunikációban volt erős, és ugyanez vonatkozik agrárpolitikájára is. Az őstermelőknek, a családi gazdaságoknak tett vállalásaik megmaradtak az ígéretek szintjén, de ez vonatkozik a uniós szintű gabonarendtartás azonnali életbe léptetésére – melyet még uniós tagállamként sem valósítottak meg – és az intézményrendszer kialakítására. Sajnos tény, hogy a családi gazdaságok programját ellehetetlenítették, a gazdahitelprogramot nem vitték végig, és a program feltételeit menet közben megváltoztatták. Megvonták a kedvezményeket, de a kötelezettségeket – az agrárdemonstrációt lezáró megállapodásban tett ígérete ellenére – a tárca nem csökkentette. Eközben folyamatosan arról szóltak a tárca híradásai, hogy nagy öszszegű támogatásokhoz jutottak a gazdák. Ez volt az a pont, ahol a városi polgárok majdhogynem irigyeltek bennünket, pedig mindez csak a szlogenek szintjén volt igaz, mert a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) nem vitte végig ígért programjait, rendeleteit, mert azok mellé nem rendelt forrásokat. Például a SAPARD programot is sikerként értékelik, de azt elfelejtik, hogy az idén tavaszig csak a források töredékére fogadtak be pályázatokat, és a kihasználtság csak akkor lódult meg, amikor két új jogcímmel bővült a pályázatok sora.
Emellett a szintén sikerként elkönyvelt adósságkonszolidációt is sűrű homály övezi, mert a mai napig nem tudni, hogy pontosan kik voltak azok a kedvezményezett gazdálkodók, termelők, termelőegységek, akik, amik az e célra fordított hatvanmilliárd forintot – mintegy ajándékba – megkapták. Sikeresnek ítélte az agrártárca az Európa hitelprogramot is, amelynek során 236 milliárd forint igénybevételére nyílt lehetőség, csakhogy mindebből a termőföld 52 százalékát művelő családi gazdaságok csupán 35,9 milliárd forint hitelhez jutottak. A pénz maradék része a termelői szerveződésekhez, élelmiszer-ipari vállalkozásokhoz és mezőgazdasági nagytőkés társaságokhoz került. Ráadásul ezen források nagy részét a régi, úgynevezett rossz – magas kamatozású, nehezen visszafizethető – hitelek kiváltására is fel lehetett használni. Úgy látszik, a tárca olvasatában ezt jelentette a szektorsemlegesség.
– Mi a véleménye az uniós felkészülésről?
– A kampányban a népszavazás időpontjáig homályos ígéretek tömege hangzott el, majd a szavazás után jött a hidegzuhany. A gazdákat nem partnerként, hanem az intézkedések alanyaként kezelték. Hiányzott az átfogó stratégia a felkészülésből, és bizonyos kormány közeli körök számára a gazdák felkészítése jól jövedelmező vállalkozássá vált. Az egész rémálomhoz hasonlított, mert a gazdákat elégtelenül és gyakran későn tájékoztatták a teendőkről, ennek ellenére a regisztrációval határidőre végeztek. Természetesen sok volt a hibás kérelem is, amelynek egy részéért a gazdák felelősek, de ilyen felkészítés és feltételek mellett ezen talán nincs mit csodálkozni. Hogy mennyire épült ki és mennyire működőképes az intézményrendszer, rövidesen kiderül, mert novemberben érkeznek az uniós ellenőrök.
Meggyőződésem, hogy nem az intézményrendszer kellő kiépítettségét igazolja, hogy a harmincszázalékos nemzeti kiegészítés kifizetésének előre hozását – melyet csak országos demonstrációval lehetett kikényszeríteni – csak speciális technikával, a faktorálással lehetett megoldani úgy, hogy a faktorálási díjat a gazdáknak kellett megfizetniük. Ha időben kiépült volna az intézményrendszer és a kifizető ügynökség, akkor nem lett volna szükség a faktorálásra. Az EU többször kinyilvánította, amennyiben a támogatások kifizetésének feltételei uniós szinten biztosítottak, akkor az unió nem gördít semmilyen akadályt a nemzeti támogatások kifizetése elé. Nem így történt, ezért a faktorálás kétmilliárdnyi költségvetési forrást emésztett fel, és a gazdák is ugyanennyit fizettek. És azt is pontosan tudjuk, hogy mindez a támogatási keretből ment, mert ezt nem pluszba kapta meg az ágazat.
– Mostanában a demonstrációs megállapodást is sok kritika éri, és nem csak az önök részéről.
– A kritika jogos, a demonstrációban az agrártermelők egységesen vettek részt, mert szektortól függetlenül mindenki az ellehetetlenülés állapotába került. Sem a sertések haszonállat-tartási támogatására, sem a baromfitartók támogatására tett ígéreteit nem tartja be a kormány. Csak addig partnerek, amíg a megállapodás megszületik. Jó példa a tárca hozzáállására a sertés- és baromfitámogatás visszavonásáról hozott döntése, amelyet minden előzetes egyeztetés nélkül, a megállapodásban foglaltak ellenére egyoldalúan módosítottak. Ez elfogadhatatlan, és megtesszük a szükséges intézkedéseket.
– Mit vár a Magosz a hátralévő szűk két évben az agrárvezetéstől?
– Azt várjuk, hogy partnernek tekinti a gazdát, „európai módon egyeztet”, működőképessé teszi az intézményrendszert, az uniós források eléréséhez szükséges nemzeti forrásokat biztosítja, és mindent elkövet azért, hogy az ágazat szereplői a lehetséges EU-s forrásokat igénybe vegyék. Ezenkívül várunk még határozott ágazati stratégiát, a tárcától partnerséget és segítséget a piaci zavarok kezelésében, tervezhetőséget és kiszámíthatóságot. Vártuk az új kormány agrárprogramját is, mert azt gondoltuk, hogy lesz olyan üzenete, amely esélyt ad a felzárkózásra, amely segít az ágazati válságok megoldásában, a piaci zavarok kezelésében. A mezőgazdasági kormányprogram ismeretében azonban azt kell mondanom, hogy az a mai gondjainkra nem ad megoldást, és a jövőre vonatkozó stratégia is hiányzik belőle. Szerintünk a felemelkedés programja helyett csupán a vidéki szegénység kezelésének a programját kaptuk. Ennek egyik legfontosabb üzenete, alátámasztása a szociális földprogram, ami kifejezetten az elszegényedett rétegek, munkanélküliek túlélését, életben maradását segíti, ahelyett, hogy felzárkóztatásukat, versenyképessé tételüket erősítené. Az uniós konszenzuson alapuló szövetkezeti törvény megalkotását mi is kértük, sőt a kimunkálásában is részt veszünk, tehát ez sem nóvum, így ezt sem lehet a kormányprogram kiemelt pontjának tekinteni.
– Azonban nem csak ezeket a területeket jelölték meg a kormányprogramban.
– Nem, a kormányprogram természetesen több területet is érint, de igen nagy általánosságban. Megjelölték például a 20 és 40 év közötti fiatalok vállalkozásainak beindítását is, támogatását is, de azt nem mondták, vagy elfelejtették mondani, hogy ezt a kérdést akkor lehet jól kezelni, ha a költségvetésben is visszatükröződik az érintettek tevékenységét segítő program. És ahhoz megfelelő forrásokat is rendelnek, mert egyelőre úgy tűnik, erről is megfeledkezett a kormány. Nekünk nincs szükségünk olyan programokra, amelyekről már a meghirdetés pillanatában tudni lehet, hogy legfeljebb tíz százalékuk valósulhat meg. Minden esetben, ha az agrártárca vagy a kormány meghirdet egy programot, akkor azt mi száz százalékig ki akarjuk használni, élni akarunk az abban rejlő lehetőségekkel, de – és ezt az FVM-ben általában elfelejtik – ehhez pénz kell.
– Hogy látja az egyre sűrűbben emlegetett raktározási problémákat?
– A multinacionális nagyvállalatok és a nagy gabonakereskedő cégek az összes tárolókapacitást kibérelték, a gazdák gabonáját nem engedik be a raktárakba. Csak azoknak a termelőknek a gabonáját szárítják meg, akik otthagyják náluk, az általuk meghatározott áron a terményt. A kereskedők tehát a raktárak kibérlésével uralják a piacot, és letörik az árakat. A becslések pedig azt mutatják, hogy ötmillió tonna gabonát nem lehet majd elhelyezni. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról az érdekes jelenségről sem, hogy a gazdák több helyre is felajánlják eladásra terményüket, ami a terméseredményről szóló összképet javítja, de lefelé szorítja az árakat. Veszélyt jelent az ötmillió tonna gabona mozgatása is, mert ekkora árumennyiséget nem lehet kellő szállítókapacitás és logisztikai háttér hiányában egyik napról a másikra megmozgatni. Ráadásul az EU is elutasította exporttámogatási kérelmeinket, és csak szó van arról, hogy a magyar kereskedők szállítási visszatérítést kapnának az EU-tól, illetve a közösség segítene az intervenciós készletek pályázati értékesítésének folyamatossá tételében. Ezek mértéke és módja azonban egyelőre ismeretlen. Ezért ebben a helyzetben megoldást jelentene, ha minden, gabona tárolására alkalmas állóhelyet értékmentés címén bevonnának a raktározási rendszerbe, illetve a megkötött bérleti szerződéseket az agrártárca felülvizsgálná, és a spekulációs céllal kötötteket felbontatná.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
