Elnökségének négy éve alatt a Fehér Ház jelenlegi ura ilyen vagy olyan formában a tizenöt volt szovjet tagköztársaságból nyolcban biztosította katonai jelenlétét, fokozatosan növeli befolyását különösen a Kaukázusban és Kö-zép-Ázsiában, újabb lökést adott
a NATO keleti bővítésének, miközben súlyos veszteséget okozva Moszkvának kvótákkal korlátozta az Amerikába irányuló orosz acélexportot. Mindezek ellenére Oroszország első embere egyértelműsítette, hogy a Kreml számára a republikánus jelölt győzelme lenne inkább kívánatos.
Osztja e véleményt az elemzők nagy többsége is. Mint mondják, George Bush a kisebbik rossz, elsősorban azért, mert kevésbé érdeklik az orosz belpolitikai problémák, számára inkább az fontos, hogy Moszkva mennyire támogatja az amerikai külpolitikai kurzust. Itt elsősorban a terrorizmus elleni harcra kell gondolni, amelyben markáns közös érdekeket találva látványosan egymásra talált a két vezető. Ezen még az Irak kérdésében nyilvánvaló nézetkülönbség sem nagyon változtatott, így érthető, hogy a Kreml most nem szívesen térne le a járt útról.
Az is tény, hogy a republikánusok hagyományosan kevésbé bírálják Moszkvát belpolitikai ügyekben, míg a demokraták kényesek a demokrácia állapotára, így aligha mennének el szó nélkül a csecsenföldi helyzet, a sajtószabadság kérdése és az erősödő központosító törekvések mellett. Ezt igazolja, hogy John Kerry rögtön az első televíziós vitában kitért ezekre a problémákra, míg Bush kevés kivételtől eltekintve mindig is pozitívan nyilatkozott Putyinról.
Nem utolsó szempont az sem, hogy Putyin és Bush már alaposan megismerték egymást, mindegyikük részéről érezhető egyfajta szimpátia, ami különösen az amerikai elnök esetében fontos. Ő ugyanis szakértők szerint meglehetősen impulzív alkat, és döntések meghozatalában nála számít a személyes szimpátia vagy antipátia. Jellemző, hogy amíg első találkozásuk alkalmával Putyin mély benyomást tett partnerére, és szemébe nézve Bush úgy vélte, az orosz elnöknek lehet hinni, addig Schröder esetében hónapokig elutasította még azt is, hogy telefonon felhívja.
A Kreml tehát saját jól felfogott érdekeit tartja szem előtt, amikor Bush mellett teszi le a garast, ezzel szemben tisztában van azzal is, hogy nagy előnyökre így sem számíthat, legfeljebb a mostani hangulat megőrzésére. Ettől függetlenül fontos momentum, hogy a hivatalban lévő elnökök általában segítik egymást, s kínosan ügyelnek még arra is, hogy visszaadják a szívességet. Jellemző módon Putyin kiállása után Colin Powell azonnal fontosnak tartotta kijelenteni, Oroszország helyes, demokratikus irányban halad, s szó sincs arról, hogy visszazuhanna a szovjet időkbe.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
