Régebben azt nyomták itt, a Lajtától keletre, hogy a kapitalizmus tálcán kínálja a zsíros bizniszt, de nagy a rizikó, hatalmasat lehet bukni. Elúszik mindened, mehetsz a híd alá lakni, Nyugaton az ember embernek farkasa. Az olyan szocializmushívők, mint a mostani miniszterelnök (meg az előző is), akkoriban legfeljebb abból kovácsoltak tőkét maguknak, hogy iparkodtak lebeszélni az ingadozókat a kapitalizmusról. Azután megfordult a helyzet, a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetői olyan gyorsan lettek üzletemberek, hogy szinte követni sem lehetett (főleg a kezüket). Az egyik megszerezte magának a villanymozdonygyárat, a másik a szappangyárat, a harmadik nyílászárókra szakosodott, a negyedik a teljes magyar alumíniumvertikumot vágta zsebre a bauxitbányáktól az öntödéig. Az üzlet tényleg óriási volt (ingyen, fillérekért vagy baráti bankhitellel), a kockázat ellenben gyakorlatilag nulla, hála a kapcsolati tőkének és a maguk diktálta privatizációs törvényeknek.
Így váltak hát sikeres bizniszmenné, milliárdossá a most már a politikai hatalomra is éhes egykori KISZ-fiúk. Rizikó nélkül. Rájuk is a régi amerikai szabály vonatkozik: csak az első millióval kell elszámolni – de öt év múltán ez már az APEH-et sem érdekli. A mi kapitalistáinknak azonban van egy közös, alapvetően undorító tulajdonságuk. Hihetetlenül nagyra vannak a sikereikkel, közben mérhetetlenül pitiánerek. A gazdasági miniszterré lett ifjú milliárdos például nem győzi hangsúlyozni, hogy orvosi egyetemet végzett, de egy napig sem praktizált, az informatikából (némi SZDSZ-hátszéllel) tollasodott meg. De vajon visszafizeti-e az államnak az oktatására kidobott közpénzt, az állami megbízásokból szerzett vagyonából?
Úriember biztosra nem fogad…
origo.hu
Katonai robbanóanyagot találtak egy halott férfi belvárosi lakásában
