Lezuhant helikopterek roncsdarabjai, mozdulatlan vagy csak alig mozgó emberi testek hevernek a repülőkatasztrófa helyszínén, valahol a román–szerb–magyar hármas határ környékén. Két forgószárnyas manőverezett itt, amikor összeakadtak, és bekövetkezett a tragédia. Mivel a terep a szárazföldön megközelíthetetlen, ezért az elkövetkező néhány percben és órában a három ország légi mentőszolgálataitól függ, hogy a haldoklók és sebesültek közül hányan élhetik túl a katasztrófát.
Bár az elmondottak akár lehetnének egy valódi esemény jelenetei is, szerencsére nem azok. Csak a honvédség 86. Szolnok helikopterezredének nemzetközi kutató-mentő gyakorlata egyik színhelyéről van szó,
a szandaszőlősi sportrepülőtéren. A sebesülteket és a holtakat ép és egészséges katonák imitálják, a bajba jutott helikoptereket pedig egy kiselejtezett Mi–8-as, és egy teljesen ép és üzemképes Mi–24-es harci helikopter. A Cooperative SAREX 2004 gyakorlat során a légi kutató-mentő rendszer katonai elemeit gyakoroltatták, az ehhez szükséges információs rendszer működőképességét mérték fel, illetve megvizsgálták, hogy miként lehet együttműködni a határ közeli légterekben bajba jutott gépek személyzetének mentésében.
A helyszínre először a vendég román helikopterek, a francia licenc alapján Romániában gyártott Pumák érkeznek meg, majd sorban a szerb-montenegrói légierő Mi–8-asa, két magyar Mi–8-as, majd a szlovén területvédelmi erők korszerű amerikai Bell–412-ese. Minden fűben fekvő „sebesült” katonára egy papírlap van ragasztva, amelyen az állapota olvasható (néhányukon az Exit felirat jelzi, hogy esetükben a segítség már későn érkezett) – a légi úton megérkező mentőszemélyzeteknek ezek alapján kell ellátniuk őket, tevékenységüket pedig piros karszalagos egészségügyi ellenőrök figyelik. A mentőszemélyzeteknek ilyenkor lényegében ugyanaz a feladatuk, mint bármelyik mentőnek: stabilizálni kell a sebesültek állapotát, lehetőség szerint előkészíteni őket szállításra, majd a hordágyon a géphez víve a bázisra repíteni őket.
A szolnoki gyakorlaton sikerült ugyan a szervezők szándékát megvalósítani, és aláírták a román–magyar kutató-mentés összehangolására szolgáló egyezményt is, a résztvevők és a megfigyelők számára kétség sem férhet ahhoz, hogy a hazai állapotok tarthatatlanok. A magyar légierő részéről kutató-mentésre alkalmazott gépek elavultak. Bár a Mi–8-as derekasan látja el ezt a feladatot évtizedek óta, immár elöregedett, éjszakai mentésre csak nagy korlátozásokkal alkalmas, mivel személyzete nem használhat éjjellátó szemüveget. További probléma csörlőjének korlátozott teherbíró képessége, valamint az a tény, hogy az ajtaja rendkívül szűkös. Pótlásukra számos ajánlat érkezett, akár korszerűsített változatával, a Mi–17-essel, de a jövőre történelmi mélypontra kerülő védelmi költségvetés miatt beszerzésük aligha kezdődik meg mostanában – hiába tett erre ígéretet az MTI-nek nyilatkozva Iváncsik Imre, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára.
Ha lehet, még súlyosabb problémával küzdenek az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) légi mentői, akik helikoptereikkel hat helyszínről látják el feladataikat: tavaly 1560 mentést hajtottak végre. A gyakorlat sajtónapjáról műszaki hiba miatt hiányzó OMSZ-helikopter jól illusztrálta a szolgálat helyzetét. Mi–2-eseik teljesen elavultak, teljesítményük elégtelen, főleg a meleg nyári időben. Francia Ecureil (becenéven mókus) helikoptereik sem repülhetnek már sokáig egy készülő uniós szabályozás miatt. Európában ugyanis a nagyobb biztonság miatt csak olyan két hajtóműves típusokat engednek majd mentőhelikopterként felszállni, amelyek egyik hajtóművüket elvesztve is tudják folytatni a repülést.
origo.hu
Egy milliárdos fegyverkereskedő, egy volt vezérkari főnök és az ukrán kémbotrány
