Nyugati bizalmatlanság

Katonailag, titkosszolgálatilag és biztonságpolitikailag máig vannak fenntartások a régi NATO-tagországok részéről a kelet-európai tisztségviselők vonatkozásában – állítják bennfentesek. Szerintük a bizalom azért sem lehet feltétlen, mert az ezeken a területeken tevékenykedő intézményeknél a rendszerváltozás sem szakította meg a személyzeti folytonosságot. A helyzetet súlyosbítja, hogy bár a Varsói Szeződés (VSZ) számos volt tagországában kezdeményeztek megtisztulási folyamatokat, Magyarországon dokumentáltan nem történtek ilyen lépések. A változtatás hiányát jól szimbolizálja azoknak a személyeknek az ügye, akik a hidegháború idején a NATO-val működtek együtt, ám mégsem került sor teljes rehabilitációjukra Magyarországon.
A nyugatiak bizalmatlanságának egyik fő oka az lehet, hogy a magyar struktúrában dolgozó személyek sokszor közvetlen kapcsolatban álltak szovjet partnereikkel, számos beosztás szovjet ellenőrzés alatt állt. Egyes beszámolók szerint a szovjet kivonuláskor, illetve a VSZ feloszlatásakor ezeknek a személyeknek nyilatkozatot kellett aláírniuk arról, hogy nem beszélnek korábbi tevékenységük részleteiről – sokan közülük fontos beosztásban szolgálnak a mai napig, amely nemzetbiztonsági átvilágításhoz kötött. A hazai anomáliákat jelzi, hogy rendkívül körülményes a Magyarországon állomásozó szovjet erők történetének, illetve a magyar szervekkel folytatott együttműködésük részleteinek kutatása.

---