Pavlovi reflexek a városházán

Későbbi időpontra halasztotta Demszky Gábor a hét végén esedékes moszkvai utazását – közölte a Magyar Távirat Irodával (MTI) egy névtelenség mögé rejtőzött fővárosi bürokrata a főpolgármester legújabb kudarcát. Az oroszországi kirándulás elmaradását azzal indokolta, mert „Demszky Gábor számára Budapest fejlesztése a legfontosabb kérdés”, így mivel „a költségvetési tárgyalások olyan érzékeny szakaszhoz érkeztek, ahol a személyes jelenlétére van szükség, a november elejére tervezett moszkvai protokoll látogatására később kerül sor”. A hírt késő estig nem cáfolta a Főpolgármesteri Hivatal, így az arcát és nevét nem vállaló hivatalnok nyilatkozata hivatalosnak tekintendő. Kérdés, vajon a tájékoztatásnak miért ezt a módját választotta a kimunkált kommunikációra temérdek közpénzt áldozó főváros, s az is, hogy a valós okokat miért fedik el újabb és újabb „hasalásokkal”.
A Magyar Nemzet még keddi számában közölte: Demszky Gábor a hét végén az orosz fővárosba utazik, hogy Jurij Luzskov moszkvai főpolgármesterrel várhatóan vagy a 4-es metró építését taglaló szándéknyilatkozatot, vagy együttműködési megállapodást ír majd alá. A városháza külügyi irodáján vonakodva erősítették meg az utazás tényét, ám arról már nem adtak információt, hogy mikor kezdődik a főpolgármester hivatalos útja, milyen programjai lesznek, s kikkel tárgyal Demszky Gábor. Később a hivatal sajtóosztálya először attól döbbent meg, hogy a hírblokád ellenére hogyan szerezhetett tudomást az utazásról a Magyar Nemzet, majd gyakorlatilag némaságba burkolózott.
Másnap, miután cikkünk megjelent, mondhatni pavlovi módon léptek működésbe a mellébeszélés feltételes reflexei. Vajda Pál szocialista főpolgármester-helyettes az MTI-ben már azt hangoztatta, hogy cáfol mindent: kacsa a Magyar Nemzet azon híre, miszerint Demszky Gábor szándéknyilatkozatot írna alá a metróépítésben való orosz részvételről. Az együttműködési megállapodásról azonban szót sem ejtve az ötvenes évek anakronisztikus stílusában fejtegette, mit is keres Demszky Moszkvában: „A főpolgármesterek találkozójának elsődleges célja, hogy aktualizálják a két önkormányzat közötti együttműködési megállapodást. Ennek keretében egyebek közt szakmai tapasztalatcseréket bonyolítanak le.” Szavaiból azonban az is kiderült, hogy a kíséretben Gulyás László, a 4-es metró építésének projektigazgatója is szerepelt, akivel hétfő délután megtekintettek volna egy moszkvai metrószakaszt. Vajon mit keresett volna ott a projektigazgató? – tette föl a kérdést a józan gondolkodó, hiszen Budapesten is bárhol megtekinthető, milyen is az orosz metró, mivel teljesen az oroszok építették, sőt, még a szerelvények is orosz gyártmányúak. A válasz azonban sajnos már nem szerepelt az egyoldalú kommunikációban, igaz a hallgatás nagyon is beszédes.
Vajda Pál azt is tudatta, hogy a 4-es metró első, alagútfúrási tenderének kiírásáról már pénteken dönt a tenderbizottság, amelyen mindenki, így az orosz ajánlattevők is részt vehetnek, nyerni azonban a műszakilag és pénzügyileg legkedvezőbb ajánlat fog. Ezzel mintegy azt sugallta a főpolgármester-helyettes, hogy a látogatásnak semmi köze a 4-es metróhoz, a beruházás sorsa tiszta versenyben dől majd el. És akkor elérkeztünk a mához. Demszky – feltehetően cikkünk miatt – nem utazik. Arra hivatkozik, hogy Budapest fejlesztésének bokros teendői következtében itthon marad, ami már az időpontot illetően is nevetséges érv. Hétfőn ugyanis, mindenszentekkor Magyarországon nem dolgoznak az emberek, mert ünnepnap. Vagyis a főpolgármesternek lett volna ideje tárgyalni Luzskovval, és már kedden hazajöhetett volna és folytathatta volna a „főváros fejlesztését”. Ráadásul az, hogy pénteken dönt a tenderbizottság, egyben azt is jelenti, hogy legkorábban a következő munkanapon, tehát kedden juthat bárki is a metróra kiírt tenderdokumentumokhoz, azaz a hivatalos kiíráshoz. A Főpolgármesteri Hivatal közleménye szerint azonban a 4-es metró programigazgatójával együtt már hétfőn tárgyaltak volna az oroszokkal. Ezen titkok birtokában csak remélhetjük, nem a metróról lett volna szó.
Mindenesetre Moszkvában értetlenséggel fogadták a hírt, hiszen az oroszok tudják, hogy a magyar költségvetést meghaladó összegekkel gazdálkodó Luzskov főpolgármesterrel találkozni mindig üzleti lehetőséget jelent. Legutóbbi magyarországi látogatásakor például Ikarus buszokat és magyar almát vásárolt nagy mennyiségben. Medgyessy Péter 2002-es látogatásának programjában is külön pont volt a Luzskovnál tett vizit, ahol az orosz városvezető felajánlotta a moszkvai vállalatok részvételét a magyar metróépítésben – akkor még egyszer az adósság terhére – Medgyessy Péternek. A volt kormányfő akkor azzal biztatta Luzskovot, hogy induljanak orosz cégek a majdan kiírandó tenderen, esetleg konzorciumban a franciákkal. Nem csoda tehát, hogy az oroszok azóta is erőteljesen lobbiznak a 300 milliárd forintos beruházásban való részvételért. 2003 őszén magyar–orosz kétoldalú üzleti megbeszélések folytak hazánkban, ahol az orosz miniszterelnök, Mihail Kaszjanov kifejezte abbéli reményét, hogy az oroszországi cégek részt vehetnek a 4-es metró építésében is.
Demszkynek tulajdonképpen nem is most kellett volna Oroszországba utaznia. Az orosz beruházók már a 90-es évek közepén jelezték részvételi szándékukat a budapesti metró építésében. A Magyarországgal szemben akkor még fennálló orosz államadósság terhére vállalták volna a metró teljes körű kivitelezését, ami végső soron nem került volna az országnak súlyos forint százmilliárdokba. Demszky Gábor szerint azonban, akinek nem volt elég az orosz kormány garanciája, Oroszország nem tudott – még további – nemzetközi bankgaranciát felmutatni a beruházáshoz, amit Ivan Aboimov akkori orosz nagykövet cáfolt és nevetséges kifogásnak nevezett, mivel ezt hivatalosan nem is kérte tőlük a magyar fél. Mára mindannyian tudjuk: az utolsó adósságdollárokat minden következmény nélkül Medgyessy Péter kótyavetyélte el 2002 végén. Nevetségesen alacsony árat kaptunk értük, amelyet azután elnyelt a központi költségvetés, s amelyből köztudomásúan számolatlanul ömlik ki a legkülönbözőbb korrupciós technikákkal a pénz a „haverok” magánzsebeibe.
Mára egyértelműen kiderült: Demszky Gábor az első pillanattól kezdve nem a metróépítésben volt érdekelt, hanem csakis a finanszírozás körülményeinek meghatározásában. A főváros minden lakójának tudnia kell, hogy amennyiben nem a horvátországi nyaralójának építési körülményei miatt, hanem már akkor megbukott volna, úgy túl lennénk a beruházáson, a budapestiek rég birtokba vehették volna a 4-es metrót. Hiszen – ha jóindulatúan fogalmazunk – a főpolgármester puha tárgyalási magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy már 1996-ban eldőlt: az adósság hasznosítására létrejött tárcaközi bizottság metróépítés helyett az SZDSZ koalíciós partnere, a szocialista párt holdudvarába tartozó, a titkosszolgálati lehallgatóberendezések beszerzésének botrányában elhíresült Nádor Rt. kapott lehetőséget az államadósság hasznosítására. Ekkoriban azonban Demszky már francia cégekkel tárgyalt a metróépítési lehetőségekről, s talán nem mellékes az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter ez idő tájt Medgyessy Péter volt, aki akkor szintén nem lobbizott az orosz metróépítésért.
Medgyessy Pétert miniszterelnöki székéből Demszky Gábor pártja „segítette” felállni. Kormányfőként utoljára SZDSZ-es korrupciós ügyeket emlegette. Demszky Gábor ma írta alá az európai parlamenti képviselői helyéről való lemondását, feláldozva uniós politikai karrierjét a főpolgármesteri székben eltöltendő szűk két évért.
A pezsgőbontás még várat magára.