A Gyurcsány-kormány ott folytatja a történelmi léptékben rövid múlttal rendelkező, tehát sérülékeny demokratikus rendszerünk elleni támadássorozatot, ahol a Medgyessy-kormány – a PSZÁF, a KSH elnökeinek elmozdításával – félbehagyta. Most éppen a jegybank függetlenségét akarják egy törvénymódosítással felmorzsolni. A kamatpolitikájáért felelős monetáris tanácsba akar behatolni a kormány azzal, hogy a korábban a miniszterelnök és jegybankelnök konszenzusával kiválasztott tagokból álló testületbe beültetné a miniszterelnök embereit is. Akik majd a kormány monetáris politikáját képviselik szavazataikkal.
Sajnálatos, de a jegybanki függetlenségért ma nagy elánnal síkra szálló Járai Zsigmond szavainak „hitelképességét” némiképp csökkenti, hogy tavaly június elején nem volt ereje szembeszállni Medgyessy Péter forintleértékelő akaratával és a volt kormányfő „kérésére” az emlékezetes sávközépeltolással a jegybank meggyengítette a magyar valutát. „Közös” döntésük a forint indokolatlan leértékeléséről felbecsülhetetlen károkat okozott. Ráadásul a döntést meghozó kormányülésről kiszivárgott információt a spekulánsok állítólag busás haszonnal kamatoztathatták a forintpiacon, veszélyes forintválságokat idézve elő. A Nemzetbiztonsági Hivatal is vizsgálódott, de aligha meglepő, hogy nem találta meg az államtitoknak minősülő információ kiszivárogtatóját.
A jegybank függetlenségének csorbítását időről időre megkísérli a mindenkori hatalom. Például a már említett kiszivárogatott forintelértékelésről is egy törvénymódosítás miatt döntött a jegybank elnöke a kormányfővel közösen. Csak egy minden tekintetben független jegybank képes arra, hogy monetáris politikájával ellensúlyozza a kormány túlköltekező, a költségvetésben hiányt hiányra halmozó politikáját. A jegybank kamatpolitikájával képes nyomást gyakorolni a kormányra, mert a terebélyesedő hiányt csak egyre magasabb kamattal járó hitellel tudja finanszírozni. Nem beszélve arról, hogy a helyes kamatpolitkával a jegybank képes megőrizni a forint árfolyamát, vagyis nemzeti valutánk vásárlóerejét.
Amikor a kormány befolyást akar szerezni a monetáris tanácsban, akkor – nem is titkolt – célja az, hogy a jegybank kamatpolitikáját meghatározza, vagyis olcsóbbá akarja tenni a költségvetési hányt finanszírozó hiteleket, gyengíteni akarja a forintot, ennek következtében emelni akarja az inflációt. Vagyis a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat akarja „megadóztati” – a forint vásárlóerejének gyengítésével a korábban odaadott béreemeléseket akarja visszacsempészni a büdzsébe. A jegybanki kamat csökkentésének következménye a forint árfolyamának csökkenése. Ez pedig nem érdeke a bérből élő dolgozóknak, nem érdeke az import alapanyagot feldolgozó multinak, viszont elvitathatalan érdeke például Gyurcsány miniszterelnök úr hazai alapanyagot, a bauxitot exportra feldolgozó timföldgyárának, a Motimnak.
Ha a timföldgyáros miniszterelnök valóban szociáldemokrata politikát folytatna a társadalmi igazságosság jegyében, akkor meg sem fordulna a fejében, hogy a forint gyengítése érdekében a jegybank befolyásolására kimunkált törvénymódosítás gondolata.
Ha a KISZ KB-ben szocializálódott újdonsült baloldali vezér nem rendelkezne a nemzeti közösből elsinkófált, a jegybank poltikája által is meghatározott profitot termelő timföldgyárral, akkor sem állhatna elő a demokráciánkat veszélyeztető lépessel.
Nem elég szociáldemokratának látszani, annak is kellene lenni.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
