Németh Zsolt előadásában megjegyezte, mint minden ország, mi is kritizálhatjuk az Európai Uniót, hogy nemzeti érdekeinket megvédelmezzük. Ugyanakkor kifejtette, kétféle külpolitikai mentalitás van. Az egyik meghatározza a nemzeti érdekeket, s ezeket elérendő kijelöli a követendő utat. A cél elérése érdekében pedig küzdeni is hajlandó. A másikról elmondta, az „van, adminisztrál, s eredményként adja el, hogy ebből fakadóan nem kell vitatkoznia”. Kovács László felszólalásában tételesen válaszolt a Németh Zsolt által felvetett témákra, s kifejtette, meglátása szerint a másodikként jellemzett politizálás nem sodródó. Hozzátette, nem vesznek össze csak azért, hogy a választóknak tessen a viselkedésük, „bár sokan vannak, akik szeretik ezt az orrbaverős stílust”.
A leköszönő külügyminiszter megjegyezte, az eredményességet kell nézni, s ő még nem látott olyat, hogy sikeres lett volna a hangoskodó érdekérvényesítés. Ennek megfelelően kijelentette, semmi értelme Romániának feltételül szabni az uniós csatlakozásához a székelyföldi autonómia megadását – mint azt Németh Zsolt felvetette –, mivel szerinte egyik tagország sem támogatná az elképzelésünket. Emlékeztetett, hogy a Benes-dekrétumok elleni fellépés annak idején „csak arra volt jó, hogy magunkra haragítsuk Csehországot és Szlovákiát”.
Somogyi Ferenc hitet tett amellett, hogy a külpolitika csapatjáték, így összefügg az ország más területeken végzett munkájával. Kiemelte, az ország integrálódása az uniós és a NATO-csatlakozással befejeződött, s most következik az érdekérvényesítés időszaka. Előadásában Somogyi megerősítette a korábban lefektetett alapelveket, miszerint Magyarország az Európai Unió tagjaként és az Egyesült Államok szövetségeseként fog dolgozni, különleges figyelmet szentelve a határon túli magyarságnak.
origo.hu
Rátámadt a kalauzra egy férfi
