Szükségtelen privatizáció

Indítsunk a lényeggel: miközben a kormánypártok a Fideszt a privatizációval kapcsolatos felvetései (négypárti egyeztetés, népszavazás) miatt populizmussal és a szocializmus visszasírásával (sic!) vádolják, addig szó sem esik a megmaradt nemzeti vagyon sorsáról. Sőt, az úgynevezett privatizációs lista, vagyis a magánosítási ütemterv is titkos. Az tehát, hogy a közvagyon elemeiből mi válhat hamarosan úgymond privát vagyontárggyá, nem tartozik a nyilvánosságra. A kérdés ebben a helyzetben az: indokolt-e az állami vállalatok kiárusítása?
Piacgazdasági alaptétel, hogy a magántulajdonos a vagyonkezelést hatékonyabban és gyorsabban oldja meg, mint az állam, azaz a privátszféra jobban alkalmazkodik a piaci elvárásokhoz. Míg hazánkban több mint negyven esztendeig – az úgynevezett szocializmus keretén belül – az állami vagyon dominált, addig a tőlünk nyugatra fekvő országok a modern piacgazdaságot teremthették meg; ennek legfőbb eleme, hogy a cégek, vállalkozások magántulajdonban vannak. Ide kívánkozik a másik alaptétel is, miszerint az államnak alapvetően nem a saját vállalatain keresztül kell megoldania a szociális-társadalmi problémákat, hanem ezek döntő részét különböző formákban kiszervezik a privátszférába, s a klasszikus állami teendőkre (egészségügy, nyugdíj) különféle ellátórendszereket hoznak létre.
Ész nélkül Nyugaton sem privatizálnak, miután a magánosítás nem minden esetben alkalmazható eredményesen. Ha egy területen például nincs versenyhelyzet, akkor az állami vagyon értékesítése nem egyéb a monopolhelyzet átruházásánál. Ismeretes, a magánosítás folyamata nálunk csak 1989-ben kezdődhetett meg – most nem firtatjuk azt, hogy ez mennyire volt sikeres, illetve kik és hogyan részesedtek a tetemes állami vagyonból. Csupán annyit jegyzünk meg: lehetett volna a nemzeti érdekeknek megfelelően privatizálni, az elmúlt másfél évtized technikáit átláthatóbbá tenni, esetleg a magánosítást a piaci versenyt erősítővé alakítani. Magyarországon a privatizációnak nemcsak gazdasági-társadalmi, hanem történelmi küldetése is volt. Ennek leegyszerűsítve a lényege, hogy a szinte száz százalékban állam által tulajdonolt rendszerről átálljon hazánk a magántulajdon által meghatározott piacgazdaságra. A folyamat nagyjából véget is ért; kialakult egy viszonylag versenyképes magyar modell. Nem árt azonban fejben tartani: ott tartunk, hogy míg a kategóriákkal fejlettebb Nyugat-Európában a hazai és a külföldi tulajdon aránya 50-50 százalék, addig hazánkban a külföldi tulajdonhányad 70-75 százalékot tesz ki. Ilyen vonatkozásban lekörözzük Franciaországot és Németországot is! A kialakult helyzetben talán jogos a legnagyobb ellenzéki párt felvetése a megmaradt állami vagyon sorsával kapcsolatosan. De hát mit is akar a Fidesz, illetve miért alakult ki a témában a kormánypártok részéről ilyen elutasítás?
A Fidesz nemrég bejelentette, hogy a további magánosítás kapcsán, azaz le kell-e azt állítani vagy sem, tartsanak népszavazást, majd a legnagyobb ellenzéki párt négypárti egyeztetést javasolt múlt péntekre. Mint azóta a híradásokból tudjuk, csak a két ellenzéki párt, azaz a Fidesz és az MDF képviselői vettek részt a találkozón, bár korábban a szocialisták egyértelműen nem utasították el a párbeszédet. A történetiség kedvéért ugyanakkor megjegyezzük: a szabad demokraták a kezdetektől fogva ellenzik a privatizációról szóló, a Fidesz által kezdeményezett vitát, így az összejövetelre sem küldtek pártdelegáltakat. Akárhogyan is alakul, lassan kikristályosodik, hogy a parlamenti pártok milyen álláspontot is képviselnek a kérdésben. A Fidesz megegyezésre törekszik a privatizáció leállításáról, s csak végső eszköznek tartja a népszavazást. Mindezt a párt vezetői is bejelentették. Áder János frakcióvezető és Pokorni Zoltán alelnök közölték: a Fidesz elállna a népszavazástól, ha meg tudnának egyezni a kormányoldallal arról, hogy mi maradjon tartós állami tulajdonban. A Fidesz frakcióvezetője hangsúlyozta: a négypárti egyeztetés elsősorban azt a célt szolgálta volna, hogy a privatizációról szóló népszavazást több más, esedékes népszavazással egy napon lehessen tartanai, költségkímélés céljából. Áder János emlékeztetett Göndör István szocialista frakcióvezető-helyettes szavaira, aki szerint a Fidesz 2,5 milliárd forintot „tapsolna el” a népszavazással. A Fidesz ebben a helyzetben ugyanakkor nem érti, ha a szocialisták számára is ilyen fontos a költségkímélés, akkor miért nem vettek részt a négypárti egyeztetésen? Ehhez kapcsolódik egy friss közvélemény-kutatás eredménye, amely szerint az emberek nagyobbik része nem támogatná a közvagyon további privatizálását.
Az MDF arra kéri az MSZP-t és az
SZDSZ-t, legyenek partnerek abban, hogy közös akarattal újraszabályozzák az állami tulajdonban maradó vagyontárgyak körét, s a párt azt javasolja, hogy a következő négypárti egyeztetést ebben a kérdéskörben tartsák meg. Az MSZP viszont úgy tartja, folytatni kell a Medgyessy-kormány által megkezdett programot, vagyis a magánosítás a korábbi elképzelések alapján zajlik tovább. Nagy kár, hogy a szocialisták nem adnak egyértelmű választ arra, mit is akarnak még a piacra dobni koalíciós partnerükkel együtt. Természetesen az SZDSZ szerint is folytatni kell a privatizációt. Kuncze Gábor, a szabad demokraták elnöke pedig azt sem rejtette véka alá, hogy ha lesz népszavazás a privatizáció leállításával kapcsolatban, arra biztatják az embereket, hogy menjenek el, és voksoljanak nemmel.
A gondot persze nemcsak az okozza, hogy négypárti megállapodás ebben az egyébként igen fontos, nemzeti kérdésben a jelek szerint már nem is születhet, hanem az is, amelyet a bevezetőben is említettünk: még azt sem tudni, hogy mi szerepel az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. idei, ám a 2005-ös elképzeléseket taglaló üzleti tervében. S az állami privatizációs holding nem is teheti ezt közzé, mert a lista lényegében titkosított. Csupán annyit lehet tudni, hogy a kormányon belül erős törekvés van a Magyar Fejlesztési Banktól átvett vállalatok magánosítására: ide tartozik a Balatoni Hajózási Rt., a Hollóházi és a Zsolnay Porcelángyár, a Hungexpo Vásár és Reklám Rt., továbbá a Szabad Föld Rt. is. A tervek szerint 2005-ben a Magyar Villamos Művek Rt. vagy a Magyar Posta Rt. privatizációja sem „kerülhető meg”, és valószínűleg kalapács alá kerül a 24 Volán-társaság, a Budapest Airport és a Szerencsejáték Rt. is. Kimutatások alapján összesen egyébként több mint 150 állami tulajdonban lévő vagyontárgy van még a kincstárban.
A felsoroltakból talán kitűnik, nem lehet a Fidesz felvetéseit észérvek nélkül lesöpörni az asztalról. A különböző politikai oldalaknak szakmai érveken alapuló vitát (is) kellene folytatniuk arról, mi maradjon állami tulajdonban, s mit lehet – vagy kell – privatizálni, ha egyáltalán szükséges még a magánosítás folytatása.
Politikai értelemben a magánosítás tervbe vett folyamata még csak nem is legitim: a jelenlegi kabinet ugyanis nem kapott erre felhatalmazást a választópolgároktól.