Dr. Kégl Tamás (Veszprém): A Zalatnay Sarolta ügyében született jogerős ítélet kommentálása kapcsán a hazai média tömegízlést formáló része – stílusosan – pőrére vetkőzött: leplezetlenül mutatta meg önmagát. Nem a kifosztott károsultak képével és bánatával, hanem a meg nem értett popnagyság könnyes ábrázatával és sajnálatával volt tele. Miért? Azért, mert Zalatnay mindenkit vádoló szavával nagyszerűen eladható a lap? Ez a fontos? Mivel érdemelte ki a börtönbüntetésre ítélt Zalatnay az igazságszolgáltatás verdiktjét annulláló közsajnálatot?
Zimányi Tibor politikai elítélt (Budapest): Hetek óta tart az úgynevezett újhungarizmus miatti elszánt sajtóhadjárat. Minek kapcsán a bolhából elefántot csináltak, és farkast kiáltottak akkor, amikor egy cserebogár ha előmászott. A baloldali sajtó arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha nincs szenzáció, akkor csinálunk. És hosszú oldalakat szentelt a Bácsfi-féle parányi csoportnak. De nagyot hibázott, amikor ekkora reklámot csinált. Noha a szerkesztőségekben nagyon jól ismerik az agyonhallgatás módszerét, ezúttal mégsem éltek vele, hogy a semmibevétellel tegyék lehetetlenné a bajkeverőket. A holokauszton nevetgélő Zuschlag János MSZP-s politikus botrányt kiváltó ügyének fényében sokkal inkább arra ment ki az egész komédia, hogy a kormányzó baloldal újfent összemossa a szélsőséges eszméket hirdető szélsőségeseket a demokratikus jobboldallal, valamint arra, hogy a hiteles antifasizmus tiszteletre méltó ideáját maguknak sajátíthassák ki. S ne feledjük: a hungarizmusra emlékezni akarók létszáma az ország lakosságához viszonyítva még tízezrelékben sem fejezhető ki. Ezért mi nem aggódunk annyira a demokráciáért, mert a magyar parlamentarizmus ennyit is kibír.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
