Patthelyzet alakult ki a magyarországi csomagolóipar körül, a cégek bizonytalanságban élnek, mert a parlamenti bizottságok némelyike nem fogadta el a termékdíjtörvényre beterjesztett módosítási javaslatot – nyilatkozta lapunknak Kertész Béla. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség főtitkára aláhúzta: ha az elképzeléseket újra kell gondolni és fogalmazni, az új törvény januártól minden bizonnyal nem lép érvénybe. A változtatást ugyanis a hatálybalépés, azaz január elseje előtt 45 nappal ki kell hirdetni. Az idő pedig vészesen fogy, s már öt hét sincs hátra ahhoz, hogy a beterjesztést elfogadják.
Kertész Béla ismertette, jelenleg két álláspont ütközik: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium elképzelése szerint 2012-ig növelni kellene a visszaváltható csomagolás arányát, méghozzá úgy, hogy a cégek múlt évi újrahasznosítási volumenének bázisszámait vennék alapul. Ez több okból sem járható, hiszen ilyen nyilvántartás nem létezik, másfelől az érintett piaci szereplők jelentős része nem rendelkezik újratöltési kapacitásokkal. Továbbá az emberek többsége inkább az egyutas (eldobható) palackokat kedveli, s nem szeret vesződni a flakonok visszaváltásával. A másik álláspont a szövetségé, amely a szelektív gyűjtést és az újrahasznosítást preferálja. Ezért a szövetség nem tiltakozik a kilogrammalapú termékdíj megtartása ellen, sőt a hasznosítás finanszírozása érdekében még némi emelést is elfogadhatónak tartana.
A többször felhasználható csomagolás mellett érvelők viszont gyakran azt hangoztatják, hogy ezek a termékek olcsóbbak és környezetkímélőbbek. Kertész Béla erre a felvetésre reagálva az alábbiakat mondta: a többször felhasználható termékeket vissza kell venni, szállítani, raktározni és mosni is szükséges. Strapabíróbbnak, vastagabbnak kell lenniük, ezért több anyagot használnak fel kialakításukhoz. Ráadásul ezek egyötöde szennyezi a környezetet, mert mégsem kerül vissza a körforgásba. Ezzel szemben – mutat rá a főtitkár – az eldobható csomagolás évről évre karcsúsodik: egy 0,33 l-es dobozos ital korábbi, 19 grammos súlya például mára 14 grammra csökkent. A palackok magyarországi feldolgozását pedig megkönnyíti a nemrég átadott, tízezer tonna kapacitású PET-palack-újrahasznosító üzem. A granulátum kedvező áron kapható, jelentős rá a nemzetközi kereslet. Azt, hogy mekkora az igény, Kertész szerint jól mutatja: a közelmúltban a németek azért tiltakoztak, mert a kínaiak ruhagyártáshoz felvásárolták előlük a mennyiséget.
A szakember kifejtette: a hulladékgyűjtő cégek az elmúlt időszakban évi több száz millió forint állami támogatást kaptak, ám ez a szubvenció hazánk uniós csatlakozásával megszűnt. Az EU-szabályozás szerint csak a begyűjtött hulladék mennyiségének növelése esetén jár a támogatás. Legalábbis elméletben, hiszen még ma sem tudni, mennyi támogatás jár, ezt ugyanis az állam nem közölte. Pozitívum viszont, hogy a környezetvédelmi termékdíjra befolyó összegből hulladékhasznosító szolgáltatásokat vásárolhat a szaktárca. Ez a megrendelés mentes az adófizetési kötelezettség alól.
Kertész Béla elmondta: az Alkotmánybírósághoz fordultak, s annak döntését várják, mert nem tudták elfogadni, hogy a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek az újrafeldolgozás, a visszanyerés vagy az energetikai hasznosítás érdekében végzett elkülönített begyűjtését csak közszolgáltató végezhesse. Ez szerintük diszkriminatív és alkotmánysértő. A törvényalkotó ugyanis sajnos nem számol az iskolák vagy a hajléktalanok által elvégzett gyűjtéssel. A főtitkár rámutatott, azt szeretnék elérni, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, nem szabad diszkriminálni a gazdasági élet szereplőit, s az önkormányzat adhasson ki igazolást, ha a gyűjtés lakossági eredetű, bárki végezte azt.
Kertész kiemelte: a lakossági szelektív gyűjtés arányát növelni kell, aminek ebben az évben a teljes mennyiség nyolc százalékát el kell érnie. A jövő évre tervezett húszszázalékos arányt a szakma tiltakozása miatt visszavonták, mert az értelmetlen lett volna, hiszen a cégek kötelessége a hulladékhasznosítás, és annak volumene a kereskedelemben, iparban már nem növelhető, csak a lakossági körben. E területen azonban jelentős a lemaradásunk, hiszen személyenként egy esztendő alatt csupán négy-öt kilogramm a szelektíven gyűjtött hulladék menynyisége, ami messze az uniós átlag alatt van. A kedvező elmozduláshoz az emberek szemléletét is meg kell változtatni.
Magyarországon a hasznosítási követelmények évről évre nőnek. Múlt évben a csomagolási hulladék mennyiségének 40 százalékát kellett újrahasznosítani, idén viszont 45, jövőre pedig 50 százalékát kell, ami kedvező ütemezési arány, hiszen az EU-ban az utóbbi kritériumot már három évvel ezelőtt, 2001-ben teljesíteni kellett.
Vagyis: ha egy cég 100 tonna hulladékot bocsát ki, akkor az idén 45, jövőre 50 tonnát kell újból hasznosítania. Ez nemcsak újrafeldolgozást jelent, hanem hasznosításnak számít az elégetés is, amikor energiát termelnek belőle. Anyagában pedig 2003 és 2005 között minimum 25 százalékot kell hasznosítani, míg anyagfajtánként tavaly kilencet írtak elő, az idei évre 12-t, jövőre pedig 15 százalékot.
A csomagolóiparban tevékenykedő cégeknek problémát okoz a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság, az állandóan változó adó- és jogszabályi környezet. Kertész végezetül azt mondta: a szakma képviselői és a szövetség is azt szeretné elérni, ha a szaktárca olyan hosszú távú döntéseket hozna, amelyek szükségtelenné teszik a szabályozók folyamatos változtatgatását.
Jelentős passzívum. A csomagolóipar múlt évi teljesítményéről még nincs pontos adata a szövetségnek. Az ágazat a 2001. évi 268 milliárd után egy évvel később már 301 milliárd forintos forgalmat ért el. Ennek egyharmadát a papír, csaknem egyharmadát a műanyag, húsz százalékát a fém, s mintegy tíz százalékát az üveg értékesítése tette ki, míg a fennmaradó részt a fa és a textil csomagolószer értékesítése hozta. A hazai gyártás értéke 257 milliárdos volt. A termelésből 80 milliárd forint értékű áru került külföldre, míg az import 122 milliárd volt, vagyis jelentős a passzívum. A bővülés hazánkban évente átlagosan öt-tíz százalékos.
